*Draco*
Megérkezett a vonat. Elbúcsúztam anyámtól. Apám szokás szerint ide som tolta önelégült képét, ment "ügyeket intézni". Reméli, sőt, bízik benne, hogy visszatér a Nagyúr. Tegnap elmondta, hogy talán meg is lehet valósítani. Kell hozzá valami, vagyis inkább valaki. Ebből rögtön leesett. Harry. Harry Potter, a fiú, aki túlélte azt, amit eddig senki. Mi a fenét akarnak tőle?
*Harry*
Kiléptem Dursleyéktől. Senki nem köszönt el tőlem. Egy szót sem szóltak. Ennyi idő után nem lepődöm már meg ezen, csak szimplán nem esik jól. Nagyot szívtam a friss levegőből, és a vonathoz indultam. Átfutottam a falon, és már ott is voltam. Ron és Hermione pár perccel előttem érhettek oda, mert még ők is csak várakoztak a felszállásra.
-Harry!-ölelt át Hermione.-Nem írtál szünetben!-rontotta el a kedvem rögtön.
-Nem volt mondanivalóm.-rántottam meg a vállam.-Hogy vagytok?
-Semmi érdekes.-motyogta Ron.
*Draco*
Láttam őket felszállni. Nevetgéltek, boldogok voltak. Blaise már az egyik boxban ült, mellette Pansy.
-Heló!-köszöntött agresszívan a lány. Ekkor vettem észre, hogy már közel hét perce ülök ott, és Harryn gondolkozom.
-Ja, bocs.-ráztam meg a fejem.-Sziasztok. Hogy telt a szünet?-kérdeztem, pedig egyáltalán nem érdekelt. Inkább Harryvel lettem volna. Pansy nagy levegőt vett, és magyarázni kezdett. Néha bólintottam, hogy úgy tűnjön figyelek, de persze ismét a túlélőn járt az eszem.
-Figyelsz egyáltalán?-kérdezte.
-Persze.-dadogtam.
-Mit mondtam legutoljára?-fonta keresztbe karjait, és szemeit összeszűkítette.
-Nem tudom.-sóhajtottam. Felálltam, és kimentem a folyosóra. Harry is arra járt.
*Harry*
-Mi van Potter, hiányoztam?-kérdezte vigyorogva.
-Hagyd őt békén!-jött mögöttem Hermione. A Malfoy fiú arcára ráfagyott a mosoly.
-Te, te kis piszkos sárvérű! A varázsvilág szégyenei vagytok! Egytől egyig!-ordította.
-Elég.-feleltem kimérten. Lassan végigmért a szemével.
-Viszlát később, Potter.-felhúzta a szemöldökét, és elment.
-Ne is törődj vele.-simítottam meg Hermione karját. Visszamentünk a boxba. Ron egy csokibékát majszolt.
-Az az enyém?-kérdeztem. Lefagyott, majd bólintott. Hermione nevetni kezdett. Én is elmosolyodtam. Neville nézett be. Kinyitotta az ajtót, és beült.
-Sziasztok srácok.-köszönt.
-Heló Neville.-mondtuk egyszerre hárman. Kínos csöndben ültünk perceken át, majd felállt és kiment. Elnevettük magunkat.
*Draco*
A férfi mosdó felé indultam, amihez el kellett haladnom Harryék fülkéje előtt. Harsány, önfeledt nevetés hallatszott ki. Elszomorodtam. Nekem sosem lesznek ilyen barátaim, csak a szüleim döntései miatt. Ökölbe szorult a kezem, és tudtam, hogy le kell vezetnem a feszültséget, vagy megölök valakit. Megtorpantam a fülkéjük előtt. A nagy üvegablakra néztem, majd a kezemre. Teljes erőmből bevágtam. Hatalmas csörömpöléssel tört be, Hermione nagyot sikoltott. Harry szemében rémület volt, de egyben nyugodtság. Nem értettem ezt a kétes érzelmet. Felnézett, egyenesen a szemembe. Fogtam magam, és rohanni kezdtem. Bezárkóztam a mosdófülkébe, és csendben kuporogtam. Vajon megláttak?
*Harry*
Az ablaküveg betört, Hermione visított. Draco állt az ajtóban. Mélyen nézett a szemeimbe, majd ahogy meglátta, hogy én is elveszek ezüst szemeiben, elrohant. Szomorúan nyugtáztam ezt. Hermione sápadtan kiszórt egy takarító-bűbájt, és csinált egy új üveget.
*Draco*
Lassan kijöttem. De vissza is kellett mennem. Semmi kedvem nem volt hozzá, de muszáj volt. Kimentem a mosdóból. Sétáltam el a fülkék előtt. Harryék ajtaja előtt lelassítottam. Új üveg volt rajta. Bekopogtam.
*Harry*
Draco behajolt. Rám nézett.
-Kitudnál jönni? Egy perc.-súgta. Bólintottam. Kiléptem. Arcán kis pír volt, egészen szerénynek tűnt.
-Bocs az ablak miatt. Csak... Meglöktek.-dadogta. Ismét bólintottam, de tudtam, hogy hazudik, mert a folyosó teljesen üres volt, nem nagyon szabadott mászkálni. Elmosolyodott.
-Akkor jó.
Elkezdett hátrálni. Elindult a Mardekár része felé. Hosszasan néztem utána. Fekete inget viselt, fekete zakóval és fekete nadrággal. Teljesen fekete volt. Jól állt neki, bár nagyon sápadtnak tűnt benne. Legszívesebben utána rohannék, megcsókolnám, és...
-Harry, gyere vissza.-kukkantott ki Ron, megszakítva a fantáziálásomat.
-Persze.-motyogtam. Hermione elkezdett beszélni, de egyáltalán nem figyeltem.
-Hallasz?-csettintett kettőt a lány.
-Kicsit rosszul vagyok.
-Látszik is, nagyon fehér vagy!-mondta Ron. Megrántottam a vállamat. A fiú átült a szemben lévő oldalra, én pedig kinyújtottam a lábamat, és elaludtam. Álmot láttam. Draco és én a csillagvizsgálóban, első randinkon. Nagyon boldognak tűnt. Beszólogatott, de csak kedvesen, érzéssel.
*Draco*
Miért nem beszélgettem még vele? Draco Malfoy. Az vagyok én. Mindenki ismeri a nevemet. És én pedig megrémülök egy korombeli kisfiútól. Apám pár napja említett valamilyen Trimágus Tusát, de nem igazán értettem, miről beszél. Valamilyen verseny. Ez volt minden, amit megjegyeztem. Elmeséltem Pansynak, aki azonnal kibővítette a tudásomat.
YOU ARE READING
Reménytelen
Fanfiction~DRARRY~ (negyedik évben játszódik, az események nem feltétlenül egyeznek) Draco továbbra is próbálja rejteni, mennyire odavan a híres Harry Potterért. Nyilván elképzelhetetlen, hogy valaha együtt legyenek. De azért egy próbát megér, majd meglát...