Reménytelen

24

*Harry*

Visszamentünk a szobába, és összepakoltuk a dolgainkat. Kiszaladtunk az iskolából. Fogtuk egymás kezét, és nevetve átmentünk a boltív alatt. Sosem voltam ilyen felhőtlen. Biztosan mondtam már ezt, de akkor tévedtem. Ez az, amit boldogságnak hívnak. Leszálltunk a vonatról.

-Na, és van valami úticélunk?  Kedvenc mugli hely vagy ilyesmi?-kérdezte. Megráztam a fejemet. 

-Sok hely van, nem tudom, hol kezdjünk. Mondjuk ami érdekes lehet egy varázslónak, az az állatkert. (...) Megvettük a belépőket (váltottunk egy kis mugli pénzt még a varázsvilágban) és bementünk. Kézen fogva sétáltunk. 

-Miért fájt annyira, amikor elveszítettelek?-kérdezett rá.

-Mert igazi volt a kapcsolatunk. És most is az.-feleltem.-Tudod, én minden percben rettegek, hogy elválunk ismét. Nagyon. Komolyan. Mármint... Nem igazán tudom, mit kezdenék magammal. Már ez a kevés idő is rettenetes volt... Azért rendesen bosszút tudsz állni, hallod.-nevettem.

-Az a Romildás eset sem volt semmi. Te is tudod, hogyan kell tönkretenni a lelkem. Mind a ketten durvák voltunk. De felejtsük el, a lényeg, hogy minden rendben van.

-Igen.-súgtam.-Az emberek jönnek és mennek, ez az élet! Nem lehet mit tenni. Más választásunk... Csak annyi van, hogy hamar megállapodunk valaki mellett. Semmi több. Így talán... Könnyebb. Miért... miért szerettél belém?

Felnevetett, majd nagyot sóhajtott.

-Az emberek néha gyönyörűek. Nem ahogy kinéznek, nem ahogy beszélnek, nem attól amit mondanak... Csak az, ahogyan vannak. És nálad ezt azonnal észrevettem. Ez... Sokkal de sokkal erősebb neked, mint egy átlagos embernek. Nem úgy vagy különleges, mint ahogy a többiek látnak. Nem attól vagy ritka, mert túlélted azt a csapást. Hanem mert olyan tiszta és csodálatos a lelked, mint senkinek, akivel életem során találkoztam.

-Milyen érzés ölni?-kérdeztem.-Sosem tettem még olyat. Fáj, igaz?

-Nagy bátorság kell hozzá. Aki gyáva, ne is fogjon semmit, amivel lehet gyilkolni. Nem fáj. Az első.... Rettenetesen kemény. Hónapokig vagy évekig is kísérthet. De a második már semmiség. Észre sem veszed, hogy kioltottál egy, a sajátodhoz hasonló életet.

-Ez azért vicces. Már nem a gyilkosság. Hanem az, hogy én vagyok az, aki egyedül van, mert megölték mindenkiét, és te vagy az, akit körbevesznek emberek, de mégis magányosnak érzed magad. Csak az kell nekik, hogy a rossz oldalon egyel több személy legyen.

-Egy nagyon helyes személy, igaz-e?

Hangosan nevetni kezdtünk.

-Pontosan. Egyel több személy, aki éppenséggel nagyon helyes.

*Draco*

-Kiugrok mosdóba, pillanat.-mondtam.

Elengedtem a kezét, és bementem. Nem kellett pisilnem. Nem voltam rosszul. Csak szimplán megláttam apámat az ajtóban, ahogyan minket néz, majd amint észrevette, hogy látom őt, berohant. Üres volt a hely, egy mugli sem volt bent. Sorban berúgtam az ajtókat, míg meg nem pillantottam apámat az utolsó fülkében. A földön ült, a kezével védekezett.

-Mit akarsz? Nem kéne itt lenned!

-Neked sem. Ellógsz az iskolából. Mi lesz a tanulmányaiddal? Miért vagy ezek közt a mocskos muglik közt, és miért vele?

-Ezerszer elmondtam, apám. Szeretjük egymást, nem tehetsz ez ellen semmit. Több rettenetes dolgot is kibírt ez a kapcsolat, téged már pillanatok alatt legyőzünk. 

-Elviszlek innen, gyere!-fogta meg a csuklómat. 

-Eressz el!-rántottam ki magamat az erős szorításából. 

-Minden rendbe jön, ha engeded, hogy visszavigyelek az iskolába, és én pedig megölhetem Pottert.

-Ne is álmodj róla!-sziszegtem.

-Elmondhatatlanul sokat álmodtam már arról, hogy közösen megöljük, majd a hullája felett állunk, és elégedetten kacagunk.-vigyorgott.

-Szörnyű vagy.

-De legalább hűséges!

-Mégis kihez?!-ordítottam. Mániákusan nevetni kezdett.

-A sötét oldalhoz.

-Remek, én pedig a szerelmemhez.-vágtam rá.

-Édes fiam, mit tudsz te a szerelemről? csupán kisfiú vagy még!

-Hát, akkor ez neked kínos, hiszen nálad többet. Anyámat kihasználtad, és rávetted, hogy csatlakozzon közétek. Te rángattad bele ebbe az egészbe a családunkat! Ha azt, ami közted és anya közt van szerelemnek hívod... Ostobább vagy, mint hittem.

Lassan felállt. Leporolta a nadrágját, és megfogta a vállaimat.

-Szörnyű döntések tömkelegét hoztad meg az utóbbi időben, drága gyermekem. Ideje, hogy rásegítsek a dolgok menetére!

Egyik kezét levette a vállamról, és a pálcájáért nyúlt. Harry még a vonaton eltette az enyémet, félt, hogy használom muglik előtt. Most viszont így nincs mivel védekeznem. Istenem, csak be ne nyisson senki! 

Heló! Gáz, vagy nem, önpromóhoz kell folyamodnom! Ha van közületek olyan, aki kedveli  a DEAMUS ship-et, ajánlom az új egyperces könyvemet, Az iskolai bál címen (illetve a könyveim között is) :).