Reménytelen

27

*Harry*

Felébresztett, én pedig elmentem fürödni. Jéghideg vízzel locsoltam nyakon magamat, de miután zsibbadni kezdtek a végtagjaim, inkább kiléptem a zuhany alól. Megtöröltem magamat, és a bevitt ruháimat fel is vettem helyben. Kimentem, ahol Draco az ágyban ült, egy kis notesszel a kezében.

-Na ne!-nevettem fel hitetlenkedve.-Új füzetet csinálsz?

Kínosan bólintott.

-Megkaphatom majd?

-Meglátjuk.-mondta, és a fiókba tette.-Elmegyek, wc-zek egyet.

Felállt, és kiment. Abban a pillanatban felpattantam, kinyitottam a fiókot és elővettem a jegyzettömbjét.

"Tudom, hogy megnézed. Pihentesd ezen a rajzon a gyönyörű szemeidet, Drága."

Nem is tudom, hogyan írjam le ezt az illusztrációt. Draco és én csókolóztunk rajta, mindenki a környezetünkben (Dean-Seamus, Pansy-Hermione, Neville-Luna) szintén. Mosolyogva lapoztam, de nem volt semmi több. Kijött a fürdőszobából.

-Nagyon jól rajzolsz!-nyomtam a kezébe a noteszt.

-Csak firkák.-vonta meg a vállát. Közelebb léptem hozzá, és beletúrtam a hajába. Behunyta a szemét.

-Tehetséged van. Tanultad valahol, vaaagy?-kezdtem.

-Tudod, amikor ránézel valamire, akkor csak azt látod, ahogy van! De én valahogy belelátok. Bele. Nem a külsejét, hanem a belsejét vizsgálom. A képzeletemben elforgatom, kiforgatom, átszínezem, megemelem, lesüllyesztem, amit csak akarok. Szinte levetíti az agyam, hogy hogyan kell levázolni.-magyarázta. Elvigyorodtam, és nem bírtam. Annyira aranyosan próbálta összefoglalni, hogy újra szerelmes lettem belé. Megcsókoltam. Mikor befejeztem zavartan mosolyogni kezdett, és megvakarta a fejét.-Igazából... Ezt most miért kaptam?-kérdezte.

-Te hányszor lettél belém szerelmes?-tettem fel a számomra legeslegfontosabb kérdést.

-Minden reggel, amikor aznap először meglátlak.

Olyan határozott volt, olyan nyugodt, és higgadt! Nem kellett elismételnie, elhittem. Elővettük a tancuccainkat, és indultunk az óránkra. Olyan gyorsan véget ért a nap! Nem tűnt sokkal többnek öt percnél. Miután megvacsoráztunk, vissza mentünk Draco szobájába. Hanyatt lefeküdt az ágyra, én pedig mellé. A vállára hajtottam a fejem, és megfogtam az arcát. Simogatni kezdtem, ő pedig az én karomat. 

-Fárasztó nap volt.-motyogta.

-Valóban?

-Te nem fáradtál el?

Unalmasnak találtam a témát, úgyhogy egy izgibbet kezdtem boncolgatni.

-A rajz... A rajtuk szereplő párok! Te szeretnéd, ha összejönnének?-kérdeztem.

-Hát... Aranyosak, nem?

-Elviselhető.-vontam meg a vállamat.-Najó, imádnám őket.

Halkan felnevetett.

*Draco*

-Még sosem mutattam meg senkinek a rajzaimat.-vallottam be. Felült.

-Ez hiba.

Én is felnyomtam magamat. Csak egymás szemébe néztünk, és meg sem szólaltunk. Könnyek hulltak a szeméből.

-Ugye nem foglak elveszíteni?-kérdezte.

-Soha.

Az ajtó erősen kicsapódott, és négy hangosan nevető Mardekáros ismerősöm lépett be.

-Jujj. Rosszkor. Fogtuk!-mondta egyikük kínosan, és kihátrált, a többieket pedig húzta magával. Miután teljesen becsukta a nyílászárót, még beordított valamit.-Jó szórakozást!

Harry nyögött egyet, valami nevetés félét, azt hiszem.

-Barmok. Bocs, kértem, hogy hagyjanak békén.

-Semmi baj.-rázta meg gyorsan a fejét. Az arcát a kezeim közé fogtam, és megcsókoltam. Hátradőltem, őt pedig magammal húztam. Felettem hajolt, és csak nevetett. Megint megfogta az arcomat, ezúttal pedig a hideg gyűrűmet is éreztem az ujjain. Vagyis, az már az övé. Csak röhögött, megállás nélkül. Olyan édesen, felhőtlenül. Csak azon törtem a fejem, mikor mondjam el neki. Mielőtt a serlegből megtörténne a három név kihúzása... A Mardekárosok elutaznak. Ez elvileg ilyen hagyomány. De nélküle nem megyek. Szükségem van rá, mint mindig. Elhallgatott. 

-Minden rendben? Elsápadtál.

Lemászott rólam, és felültetett. A kezembe nyomta a kis pohárkát az asztalról, és utasított, hogy igyam meg a vizet.

-Jól vagyok.-mondtam, mert már érzékelhetően ideges lett. Csak rakosgatta a dolgokat, és a lázamat nézte. Rémülten a szemembe nézett.-Mondom, jól vagyok!-nevettem fel. Megfogtam a kezét, és magamhoz húztam. A fülébe súgtam.-Eljönnél velem a Mardekár kirándulásra, Szívem?

Elugrott mellőlem, és hisztérikusan sikítozni kezdett.

-Igen, úristen, igen!

Felálltam, és olyan erősen megcsókoltam, hogy a fogaink is összekoccantak. Csak csókolt, nem állt meg. Én sem, persze. Ilyenkor a pillangók a hasamban különös táncot járnak, akár a nyelveink. A puha ajkainak nem lehet ellent mondani, erőszakosak. A hülye szemüvege viszont zavarni kezdett, ezért levettem róla. Látni nem láttam, de éreztem, hogy elmosolyodott. Nagyjából egy órával később az ágyban feküdtünk, mind a kettőnkön csak az alsónk volt. Még kicsit szuszogtunk, amikor hirtelen felpattant, és kirohant a szobából. Kiment. Rettenetesen megijedtem, felkaptam egy nadrágot és a pulcsiját (csak azt találtam a közelben) és rohanni kezdtem. A klubhelyiségben mindenki füttyögni kezdett, ahogy meglátták rajtam Harry Griffendél mintás bordós-vöröses pulóverét.