Reménytelen

28

*Draco*

-Be lehet fogni!-ordítottam.-Merre ment?

-Kiszaladt, nem láttunk többet.-tette fel védekezően a kezét az egyik idióta talpnyaló osztálytársam. Kiléptem, de ötletem sem volt, merre menjek. Vagy negyven hely ugrott be csak így kapásra, ahol lehet. De a legvalószínűbb a szobájuk volt. Odamentem. Csak Neville volt bent. Belerúgtam a falba, és idegesen beletúrtam a hajamba.

-Hol van az a féleszű?

-Harryt keresed?-kérdezte. Bólintottam.-Ha jól láttam, a kinti mosdóba ment. A közösbe. 

-Istenem, köszi Nev.-mondtam, és úgy szaladtam mint, amikor elvitték őt a szüleim. Pontosabban apám. A földön ült, egy hatalmas tócsa mellett.

-Harry, úgy megrémisztettél.

A feje a térdére volt hajtva.

-Minden rendben?

-Szerettelek, ez igaz.-kezdte egy kis hallgatás után.-Olyan akartam lenni, mint te, és azt csinálni, amit te. Itt éltem-bökött a szívemhez-, te pedig itt.-mutatott a sajátjához.-Olyan hülyének és kihasználtnak érzem magam. Azt gondoltam, hogy szeretlek, és miért hazudnál nekem, aztán realizáltam, hogy akire számíthatok, az csakis önmagam. Jaj, traumatizáltak a szüleid? Mit akarsz, sírjak? Te idióta kurva, szerettelek! Itt vigasztaltál a cseszett sok lóvéddal, de nekem nincsen szükségem az istenverte pénzedre. Baszd meg az érzéseidet, baszd meg a pénzedet, baszd meg a nagy házadat, baszd meg azokat a csicskáidat, akik mindent a seggedhez nyomtak, nehogy hiányt szenvedj bármiben is! Baszd meg a szerelmes verseidet, az aranyos idézeteidet, baszd meg Pansyt, és mindent, amit tettél! Baszd meg a drága ruháidat, baszd meg a luxus szobádat, és végül, de nem utolsó sorban apádat. A legrosszabb része ennek az egésznek az, hogy szerettelek. Néha úgy érzem, még mindig kibaszottul ezt teszem. Esküszöm, azt hittem, majd az oltárnál fogunk csókolózni, én és a férjem, örökké szerelmesen... Ő az idióta csodásan tökéletes arcával, és én, aki örökké gyűlölve lesz. Nem érzem, hogy az a helyes út, ha összeveszünk, de most mondd meg, mi mást tegyünk? Van már ebben az izében bármi is, ami miatt érdemes lenne, ha nem zúznánk össze? Egy kurva nagy kalapáccsal, aztán ahogy azzal végeztünk, mi magunk is ugrálnánk rajta, és örökké elfelednénk egymást.

*Harry*

-Harry, nem értelek. Te... Most szakítasz velem?-kérdezte. Könny hullott a szeméből.

-Hú, ezt így nem akartam kimondani, de... ja! Szakítok veled. Arra kérlek, hagyj egyedül. A legnagyobb bajban, vagy a legkisebben, ahogy tetszik, csak tűnj el.

-Minden ok nélkül? Minden ok nélkül?!-ordította. Nevetni kezdtem, és lassan bólogatni.

-Igen.

Felállt. 

-Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen nagy nulla fog dobni engem.-próbált kontrázni.

-Ezt hívják egoizmusnak, drága.-mondtam.

-Na most azonnal fogd be. Semmi de semmi közöd az én érzelmeimhez, úgy gondolom. 

Úgy kitisztult előttem a kép! Ő semmivel sem több, mint egy hiú dög. Én pedig... akinek ez nem tűnt fel. 

-Esküszöm, hogy már mindent de mindent megterveztem az esküvőnkkel kapcsolatban. Komolyan mondod ezt?

Összerogytam.

-Nem tudom! Úgy érzem, semmit sem tudok. Az agyam üres, a szívemben senki nincsen! Akarok valakit, aki... Szeret! Te szeretsz?-kérdeztem. Felnevetett.

-Hülye vagy? Kicseszettül imádlak, te szar! Egyszerűen így bánok azokkal, akiket szeretek. Csúnyán beszélek velük, bántom őket, de tudd, ez csak a felszín. Szeretem a hülye kócos hajad, az idióta szemüvegedet, azt a kis szar karcolást a képeden, amiről pillanatok alatt felismer mindenki. A baromi idegesítő túlgondolásod, és mások érdekeinek előtérbe helyezése is imádni való. Ez a nagypapás öltözködés, és kalandvágy... Nem tudom, aki nem szerelmes beléd, mit csinált? Vett be valami anti-Potter kapszulát? Esküszöm, ha megennék abból egy dobozzal, még mindig így éreznék! Imádlak te idióta. 

Pontosan erre volt szükségem. A könnyeim hullani kezdtek, és elmosolyodtam.

-Ez... Jó. Köszönöm. Kedves vagy.

-Kedves?-kérdezte, és legyintett.-Inkább őszinte, és kurvára szerelmes.

Mindketten nevetni kezdtünk. Megfogta az arcomat.

-Na?

-Sajnálom. Nem tudom mit gondoltam. Szeretlek, nem akarok szakítani, istenem, hogyan lehetek ilyen hülye?

Megcsókolt.

-Valóban idióta vagy. De ettől tökéletes. Vagyis... Tudod mindig mondják, hogy senki sem tökéletes, bla bla bla. Na, ezek tévednek.-magyarázta.-Aki ezt valaha is kimondta, nem ismer téged! Komolyan, még a rossz tulajdonságaid is jók! Taníthatnál erre egy pár embert...

-Na, elég lesz már, a végén elhiszem.-kitöröltem a könnyeimet, és megcsókoltam.

Sziasztoook! Na, be kell vallanom egy kis turpisságot! Harry szakító szövegét leginkább zenékből inspiráltam. Néhol kicsit máshogy fordítottam, de... Úgy érzem fair-nek, ha leírom a muzsikákat. Ímee: Penelope Scott-Rat, Mitski-Me and my Husband. Főleg a Rat egyébként :)