Reménytelen

3

*Draco*

Kint álltam, és sírtam. Mindenki azt hinné, életemben először teszem ezt a megalázó dolgot, de ez nem igaz. Minden nap rengeteget sírok. Összetörte a szívem. Egy fiú. Nem is egy átlagos. Harry Potter. De kínos. Nem mentem be több órára. Az ágyamban zokogtam, az ágyneműm úszott. Kopogtak. Kitöröltem minden fájdalmat a fejemből, és felnéztem.

-Igen? Gyere.-kiáltottam. Harry állt az ajtóban. Remegni kezdtem. De nem eshettem ki a szerepemből.-Menj innen.-morogtam. Belépett, az ajtót bezárta. Mellém ült. Át akart ölelni.-Ne érj hozzám!

-Mibaj?-húzódott el. 

-Semmi. Menj innen.-mondtam dühösen. Megzavarodtam.-Egyáltalán hogy jutottál be?

-Crack beengedett.-biccentett az ajtó felé. Lassan bólintottam.-Ne hisztizz már! Te is tudod, hogy ennek véget kellett venni. Sőt, el sem szabadott volna kezdődnie.

-Ja, tudom. Éppen próbálok nem kiesni az "utálom Pottert" imidzsemből. Nem igazán kell megerőltessem magam.-dünnyögtem. Felhúztam a térdeimet, és átkulcsoltam a karjaimmal. Felemelte a kezét, és az arcomhoz tette. Simogatni kezdett. Elfogott a rémület. Megrettentettek a saját érzelmeim. 

-Mo-most... Mi-mit művelsz?-dadogtam. 

*Harry*

Közelebb ültem. Tetszett, hogy félt tőlem. Volt is miért. A kezemben a pálcám, az övé kitudja, hogy hol. Ha ellenszegül egy percbe sem telik, és halott lehet. Remegve vett hatalmas levegőket. Végighúztam a nyakán az ujjam. Jött a mellkasa. Minden porcikáját körberajzoltam. Jöhetett a lába közti rész. Teljesen megfeszült.

-Csss-súgtam. Olyan nagyot sóhajtott, hogy beremegett az ágy. Végigmentem a lábain is, végeztem vele. Behunyta a szemét. Levegőért kapkodott, de csak kulturáltan. Elégedetten mosolyogtam. Már szinte rajta ültem, de még közelebb húzódtam.

*Draco*

Arcát az enyémhez nyomta, füleink összértek. Halk, rendezett volt a levegővétele, az enyémmel ellentétben, ami hangos, összezavarodott volt. Elemelte a fejét, és az ajkait az enyémekre tapasztotta. Kirázott a hideg, teljes testem beleborzongott. Tudtam, hogy most nekem kell lépnem valamit. Felemeltem a kezemet, és hátulról benyúltam a pólója alá. Simogatni kezdtem a hátát, mire egyre jobban csókolni kezdett. Pár perce biztosan tarthatott ez, amikor már közel voltam a megfulladáshoz. Jobb ötlet híján, míg szuszogtam, levettem a pólómat. Egy vigyorral nyugtázta, és ő is ugyanígy tett. Boldognak tűnt, de én... nem voltam az. Olyan fiatalok vagyunk. Mondjuk egy kis póló nélküli csókolózásból nem lehet baj. Erre levette a nadrágját. Úgy nézett rám, mint akitől elvárja, hogy hasonlóan cselekedjen. Inkább megcsókoltam.

*Harry*

Úgy tűnt, ennyi nem lesz elég. Felálltam, és kinyújtottam a kezeimet. Rákapott, és odavonszolta magát. Megragadta a csuklóimat, majd el is engedte. Folytatta a csókot. Észrevétlenül kikapcsoltam a gombokat. Összeszedtem az erőmet, és egy határozott mozdulattal lerántottam a nadrágot. Megadta magát, és már ő bújt ki belőle a végén. Elégedett voltam. Vele. A testével. Hófehér bőre eggyé válik a természettel. Gyönyörű, sima bőre puha, kellemes. Amilyen lágy kívül, olyan gonosz és kegyetlen belül. Mocskosabbnál mocskosabb dolgokat mondott és tett, de amikor megcsókol, mindezt elfelejtem. Boldog vagyok vele. Sosem akarom elhagyni. Lassan elvált tőlem. Alsónadrágban álltunk egymással szemben.

-Miért jöttél be?-kérdezte. Elvigyorodtam.

-Tudod te.-mondtam, mire megrázta a fejét.-Mert tudtam, hogy úgyis így fog alakulni.

-Hogy?

-Bár igazad van, azt hittem az alsó már hamarabb lekerül, de ejtsük meg most.-feleltem, és megmarkoltam a nadrág gumis pántját. Kezeit a szemére nyomta.

-Ne, ne, ne!!! Elég így is.-ordította. Halkan kuncogtam egyet.

-Ahogy akarod.

Megragadta a derekamat, és annál fogva húzott magához. Egy halkabb kuncogással nyugtáztam. Hideg kezével a forró hátamat simogatta. Egyre feljebb csúsztatta, és végül a nyakamba markolt. Masszírozgatta, cirógatta. Két kezem közé fogtam az arcát, ami láthatóan tetszett neki, mert tenyere feljebb vándorolt, és ujjaival a fürtjeim közt turkászott. Nagyon élveztem, amit csinált. Majd hirtelen elment a kedvem az egésztől. Belegondoltam, hogy hány lánnyal csinálta ugyanezt előttem. Felfordult a gyomrom. Erősen, hirtelen elszakítottam tőle magamat.

*Draco*

Olyan volt, mintha egy édes álomból riadtam volna fel. 

-Hány lánnyal voltál együtt előttem?-kérdezte ridegen. Kínomban nevetve a fejemet kezdtem rázni. 

-Ez.. egy elég kínos téma.-motyogtam.

-Hány lánnyal voltál együtt előttem?!-kérdezte, immár ordítva.

-Eggyel sem!-kiáltottam.-Eggyel sem.

Bocsánatkérően nézett a szemeimbe. Nyújtani kezdte a kezét, közelebb lépett.

-Sajnálom.-kezdte. Leütöttem a kezét.

-Hagyjuk. Csak... ne beszéljünk róla. 

-Griffendél buli lesz. Lehet hozni vendégeket. Lenne kedved jönni?-tette fel a sorsfordító kérdést, miközben öltöztünk. Felhúztam a nadrágomat.

-Persze.-dadogtam. Arca kivirult, tekintete elárulta, hogy mit érez. 

-De jó! Akkor gyere, nyolckor kezdünk.