Reménytelen

26

*Harry*

Két napot töltöttünk Sirius-nál, majd indultunk vissza a suliba. A tanárok aggódva fogadtak. Draco sebei ennyi idő alatt nem forrtak be, így elküldték őt a gyengélkedőre. Én addig bementem a szobámba. Régen voltam ott. Ron és Seamus ültek egymás mellett a földön, mosolyogva felpattantak, amikor megláttak. Beszélgettünk, majd valahogy eszembe jutott, hogy utoljára mikor láttam őket, Seamus és Dean elmentek. Megkérdeztem, hogyan alakultak a dolgok.

-Még aznap összejöttünk. Inspirált a ti kapcsolatotok is. Nagyrészt.

-Ha már itt tartunk.-szakította meg Ron.-Miért szerettél bele? Mármint... Nekem ő nem több, mint egy görény.

Erre igazából nem tudtam mit mondani. Aztán eszembe jutottak azok a szavak, amiket ő mondott nekem, amikor ugyan ezt a kérdést tettem fel.

-Vannak emberek, akik gyönyörűek. Nem kinézetben, nem abban, ahogyan beszélnek... Hanem csak ők. Ahogyan léteznek. Nála ezt érzem.

-Nahát!-csodálkozott Seamus.-Én is ezt érzem! És mit gondolsz, a meleg kapcsolatokat mi hajtja?

Egy hitetlenkedő mosolyt vágtam hozzá. Felnevetett.

-Ha úgy nézzük, az minden kapcsolat fő eleme. De... Ha nekünk még nem volt, akkor hogyan szerethetjük egymást?

-Azt vettem észre, hogy ameddig nem láttátok egymást textil nélkül, addig nem bíztok annyira a másikban. Idegennek érzed őt. Úgyhogy ha készen álltok, minél hamarabb ejtsétek meg.

Megköszönte a jó tanácsomat, és tovább beszélgettünk mindenféle dolgokról. Csak ahogy szoktuk. Felálltam, és Dracohoz mentem a gyengélkedőre.

-Szia!-köszöntött. Akkor lépett ki, amikor odaértem. Olyat csinált, mint még sosem. Átkarolta a vállamat, és úgy fogva húzott magához, és megcsókolt. Most is beleremegek. A csók közben a hajamat túrta. Vigyorogtam, mint egy kis ovis.

Éjjel nem aludtunk. Egyikünk sem. Beszélgettünk. Azt gondolná az ember, hogy már nincsen új mondanivalónk egymásnak. Aki ezt gondolja, nem ismer minket. Neki és nekem is rettenetes háttérsztorink van, kifogyhatatlan történeteink sosem untatnak senkit. Éppen csak négyszer sírtam el magamat. Más előtt nem mertem volna. Az olyan gyerekes. De neki már olyan sokszor nyíltam meg, hogy szinte fel sem tűnt ez az alkalom. Olyankor amikor sírtam, lehajtottam a fejemet, ő pedig puszikat nyomott a fejemre. A szemüvegem már valahova elkallódott mindeközben. Az ő szeretete olyan tiszta, és megbecsülhetetlen értékű! Mindenki bunkó szemétnek képzeli, aki csak rám ordít, és nem segít. De valójában egy törődő, és nagyon érzékeny fiú. Mindig megvigasztal, és sosem tereli el a témát, ami nekem sokat segít. Úgy értem, hogy valami érzékeny témát taglalunk, rosszul kezdem érezni magamat tőle, de ő nem azt mondja, hogy hagyjuk akkor, hanem megkérdezi, milyen rossz tapasztalataim vannak, én elmondom, ami elképesztően sokat segít a lelkemnek a feldolgozásban. Ő legjobbat érdemli, minden de minden tekintetben. Egy rossz szót sem szabadott volna hallania. Túl jó ahhoz.

*Draco*

Saját magammal mondanék ellent, ha azt állítanám, hogy hisztizik. Olyanokat élt át, a szívem megszakad. Mocskolták, gyűlölték, és nem mondta, de szinte biztosan verték is. Tudom. Nem hittem ebben a lelkitársas nyavalyában, de amióta Harry-vel vagyok, minden érzését én is megkapom. Na, komolyabban. Elaludtunk. Mikor felkeltem, Harry a vállamra hajtott fejjel még mélyen húzta a lóbőrt. A párnára helyeztem, és kimentem fürdeni. Megnyitottam a forró vizet, és hagytam, hogy szinte égesse a bőröm. Körülbelül egy órája álltam a tus alatt, majd kiléptem. Kicsit felitattam a vizet a hajamról, és magamat is áttöröltem. Felvettem az alsónadrágomat, és visszamentem a szobába. Harry még mindig aludt. Pár percig csak álltam, és néztem. Olyan ártatlannak és kedvesnek tűnt. Nem az. Imádom, teljes szívemmel, de az igazság az igazság. Folyton bajba keveri magát, nem törődik az őt óvó emberekkel. Ez hiba, de nem tudok mit tenni. Leültem az ágyra, megsimítottam az arcát. Mélyen levegőt vett, és kinyitotta a szemét.

-Én ébresztettelek fel?-kérdeztem. Ásított és bólintott.-Sajnálom.

-Nem baj.-motyogta.-Baj van?

-Nincs semmi. Aludj még vissza.

-Hány óra van?

A faliórára néztem, és leolvastam.

-Hét óra kilenc perc. Van időd. Nyugi.

Odahajoltam, és egy puszit nyomtam az ajkára. Megfogta az arcomat, és simogatni kezdte.

-Idebújsz még mellém?-kérdezte.

Elvigyorodtam, és egy szál alsónadrágban befeküdtem mellé. Betakaróztam, és akaratlanul elaludtam. Hirtelen felriadtam, és azonnal az órára néztem. Fél kilenc. Harry mellettem mélyen aludt. Fél órát késsünk, vagy hagyjuk ki az egész órát? Inkább kihagyjuk. Nyugodtan felkeltettem, és elmondtam neki, hogy ne idegeskedjen, megoldunk mindent.

Halihó! Most végeztem egy újabb rövidke könyvemmel, (Drarry, ofc) ha érdekel lesd meg. a címe: Másképpen. Jaj, és nem tudom, hogy ki hallotta a hírt, 16-án Draco Malfoy édesanyját alakító színésznő elhunyt. Csodás nő volt, imádtam.