Reménytelen

22

*Draco*

Kopogtak az ajtómon.

-Harry, szia! Mondd!-üdvözöltem.

-Van kedved verita serumosat játszani? A srácok szereztek hatot, de csak öten vagyunk.

-Persze!

Visszavitt a szobájába. A többiek már egy kis körben ültek, mindenki kezében ott volt a fiola. Seamus a mi kezünkbe is belenyomta a mi adagunkat.

-Kezded, Neville?

-Pe-persze!-dadogta. Kihúzta a kupakot, és egy húzással megitta. Pár pillanat után tudtuk, hogy működik.

-Fingtam.-nyögte be. Mindenki nevetni kezdett, a hasunkat fogtuk a végén.

-Nos, Neville, mi van Lunával?-kérdeztem. Harry a könyökével meglökött.-Mi? Ha játszunk, játszunk rendesen!

-Inkább Ginny érdekel.

Még feltettek pár sablonos kérdést a többiek, majd új ember jött.

-Ron? Vállalod?

Bólintott. Lehúzta a flaskát, és kérdezni keztünk.

-Szereted Hermionét?-vágta hozzá azonnal Harry.

-Nagyon.

-Mit gondolsz, ő szeret téged?-kérdeztem én kis idő hallgatás után. Megvonta a vállát.

-Remélem!

Ronnak nagyon hamar elmúlt a szer hatása, úgyhogy gyorsan ugrottunk.

-Dean jön. Most már haladjunk körbe. Aztán Seamus, Harry és Draco.-diktálta Neville.

-Mit gondolsz rólam?-tette fel a mindannyiunk által legizgalmasabbnak talált kérdést Seamus. Dean lesütötte a szemét, majd felállt. 

-Nem akarok ilyet játszani.

-Kérlek, csak erre az egyre válaszolj!-mondtam. Nagyot sóhajtott.

-Szeretlek.

Seamus felállt, megölelte, majd lassan elengedte. A fekete bőrű fiú kirohant.

-Utána menjek?-kérdezte. Mosolyogva bólintottunk. Láttuk, hogy ennek a játéknak már vége, visszaadtuk Ronnak a szérumokat, és beszélgetni kezdtünk. 

-Alszok egyet, jó?-ásított.

-Aha, jó. Draco, te meg jössz velem sétálni? Kell egy kis levegő.-legyezte magát Harry.

-Persze.

Felöltöztünk, és lementünk. Több kört mentünk, megbeszéltük Dean és Seamus közös esküvőjét, nagyokat nevettünk. Minden rendben ment. Amikor így látjuk, akkor a sors élvezettel tönkre cseszi. Sosem voltam ilyen felhőtlen. Rendeztük a dolgokat, két barátom végre egymásra talált, de az életnek voltak még dolgai hátra. Ez az szemét világ kihasználja, ha éppen jól érezzük magunkat, és olyan nagyon rúg belénk, hogy csak na. Lehet, hogy a rúgás tart vagy két másodpercig, de utána nagyon nagyon sokáig fáj. Miért hittem, hogy örökké ilyen boldogok maradunk? Ez butaság volt, így csak még nagyobb csalódás ért. Most, hogy elmondtam az élet rettenetes törvényeit, íme mit történt. Kézen fogva sétáltunk, és egyszer csak már nem éreztem Harry a kezét az enyémben. A mellkasára rakta a kezét, és fura, hörgő hangokat hallatott.

-Draco... Draco, nem kapok levegőt.-mondta. Köhögni kezdett, a tüdeje sípolt. Odarohantam, de mire odaértem már hátraborult. Rázni kezdtem, paskoltam az arcát, de nem reagált. A pulzusát is néztem, a szíve érezhetően nem vert.

-VALAKI SEGÍTSEN MÁR!-ordítottam, miközben az arcomon a könnyem és a nyálam is összefolyt.-Nem hagyhatsz itt. Most nem. Szükségem van rád.-súgtam. Az arcát kezdtem simogatni, ami egyre fehérebbé vált. Két választási lehetőségem volt. Vagy elrohanok valakiért, és itt hagyom, vagy megvárom, amíg erre jár valaki. Az utóbbi órákba is telhetett, ezért elengedtem, és úgy rohantam, mint tegnap a házunkhoz. Lerángattam pár tanárt, akik a gyengélkedőre vitték. Bementem a szobájába, és hívtam Neville-t, és Ron-t is. Tudniuk kellett, mi történt, mégis csak a barátai. Az orvosi előtt járkáltunk, egyikünk sem szólalt meg. 

-Biztosan rettenetes lehetett.-fogta meg a vállamat Ron. Egy székben ültem, és az arcomat a tenyerembe temettem. Nem lenne méltó hozzám, ha sírni látnának. Csak Harrynek engedem. De mi van, ha nem kel fel többé? Ki lesz az egyetlen ember, aki előtt nem félek összetörtnek, csalódottnak és önutálónak tűnni? Akinek elmerem mondani tabuk és korlátok nélkül mit is érzek. Nem hagyhat itt!

-Mr. Malfoy?-kukkantott ki az egyik ápoló. Felpattantam, amint meghallottam a nevemet.-Potter úr beszélni szeretne önnel. 

Visszahajolt, és kihívta a többi orvost.

*Harry*

Vörös szemekkel lépett be. Nem láttam még mindent tisztán, úgy éreztem magamat, mint akit kis híján megöltek. 

-Mi történt?-kérdezte könnyes arccal.

-Nem tudják még.Nem tudom megígérni, hogy minden rendben lesz.-fogtam meg a kezét. Meglepődtem. nem jéghideg volt, mint ahogyan szokott. Kellemesen langyos volt.

-Mikor jöhetsz ki innen?

Nagyot sóhajtottam.

-Lehet, hogy meg fogok halni.