Reménytelen

31

*Harry*

A folyosón állva csókolóztunk, mikor McGonagall professzor megkocogtatta a vállamat.

-Mr. Potter és Mr. Malfoy. Az irodámba. Most.-felelte elég durván. Draco összekulcsolta az ujjait az enyémekkel, és így követtük a professzort.

-Foglaljanak helyet.-biccentett a két fotelra. Beléjük huppantunk.-Az, hogy mit csinálnak a szobájukban, az teljességgel hidegen hagy. De az, amit most a folyosón műveltek... A hetero párok nem tehetnek ilyet, és maguknak sincs sokkal több joguk hozzá! Most megússzák ennyivel, de esküszöm, hogy ha legközelebb ezen kapom rajta magukat, én kiverem a balhét, és szétugrasztom magukat! Na, uzsgyi órára, a végén én leszek felelősségre vonva!

Felálltunk, és a terembe szaladtunk. A folyosók üresek voltak, és minden lélegzet vétellel egyre jobban szorítani kezdett a hatalmas tér körülöttünk. Órák után megvacsoráztunk, és felmentünk a szobába. Sokat beszélgettünk, sétáltunk egy kicsit kint a levegőn meg ilyenek. Az ágyban ültem, a hátamat a falnak támasztva. A házi feladataimat írtam, amikor Draco kijött a fürdőből. Érdekes módon volt rajta ruha! Lefeküdt az ágyba, és a fejét az ölembe hajtotta. Egy könyvet húzott elő, és olvasni kezdte. Mivel végre végeztem, én is az éppen olvasott könyvemért nyúltam. Felszabadult egy kezem, ami egy egyértelmű dologhoz vezetett. Elkezdtem simogatni a haját. Annyira selymes.

-Mitől ilyen puha a hajad? Mint egy kiscica.-nevettem. A hátára fordult, hogy az arcomat nézhesse.

-Titkos összetevő van a samponomban. Úgy hívják, Harry kezei. Nem, egyébként minden családtagomnak ilyen. Genetika vagy mi.

Kicsit lehajoltam, és megcsókoltam. Mikor abbahagytam, láttam hogy mosolyog. Megfogta a fejemet hátulról, és visszanyomta. Elég egyértelmű jelzés volt. Ledobtam a könyvemet a földre, és a szemüvegemet is elhajítottam. Felült, és minden úgy történt, mint előző éjjel. Lekerültek a ruhák, majd bekerültek dolgok helyekre. Úgy szeretem őt. Sosem hittem, hogy képes lehetek ilyen erős és tiszta szerelmet nyújtani. 

-Az enyém vagy. Az összes többi ember bekaphatja.-mondta. Egymás mellett feküdtünk, teljesen meztelenül, csak a takaró volt ránk terítve. Alig pár perce ért véget a mennyország, úgyhogy még kicsit lihegtünk. Ránéztem, és elmosolyodtam.

-Úgy megcsókolnám a hülye képedet.

Odakapta a fejét, és idegesen nézett.

-Tedd már meg baszki!

Odahemperegtem mellé, és fölé hajoltam. Megcsókoltam. Úgy tűnt, hogy kezdődik minden elölről, de felpattant.

-Hallottad? Most! Nem?

*Draco*

Láttam a szemében, hogy fogalma nincs, miről beszélek.

-Nem hallom, Draco. Elmenjünk a gyengélkedőre? Aggódom.

Zavart, hogy nem hitt nekem. Nem vagyok kattant! Valaki szórakozik ezzel. Felrángattam magamra egy alsót, egy nadrágot és egy pólót.

-Beszélek egy tanárral. 

Elmentem McGonagall irodájához. Bekopogtam ő pedig beengedett.

-Azt szeretném kérdezni professzor, hogy van valami a szobám felett? Esetleg... Valamilyen padlás, vagy hasonló?

-Öhm, igen, ha jól tudom, van egy kis szoba feletted. Miért?-felelte, miközben valamit nagyon keresett.

-Lakik ott valaki?

-Hogyan?-kapta fel a fejét.

-Kaparászást és matatást hallok onnan.

Ijedten nézett rám, majd legyintgetni kezdett.

-Ez teljesen lehetetlen. Nincsen ott semmi. Tűnés! Dolgom van!

Nem hogy nem győzött meg, de legalább még jobban elültette a bogarat a fülemben.

Visszarohantam Harry-hez.

-Na? 

-Van fent egy szoba. Teljesen kiakadt, amikor arról kérdeztem, hogy lehetséges e, hogy van ott valaki.

-Felmegyünk?

-Igen.-bólintottam. Hoztam egy létrát az egyik az egyik tárolóból, és az ajtónk előtt letettem. Felmásztam, és ütögetni kezdtem a falat. Ha van ott egy szoba, minek kellett elfalazni? Egyre több a gyanús dolog ekörül az ügy körül. Egy nagyobb pontban tompábbat koppant.

-Ez lesz az. Ide adod?-biccentettem a kalapács felé. Felvette a földről, és pipiskedve feladta nekem. Keresztbe font karral állt. Felnevetett.-Mi olyan mókás?

-Ez az első közös családi barkácsolásunk. Sok lesz még! Ugye te fogod csinálni a fiunk ágyát?

Én is felnevettem.

-Fiunk lesz?

-Vagy lányunk.-a szemem sarkából is láttam, hogy megvonta a vállát.

-Igen. Én csinálom majd az ágyat. És te leszel az aggódó "feleség"?

-Jaj, drágám, csak óvatosan, le ne ess onnan!-nyafogta. Sikerült teljesen betörnöm a falat, így nem maradt időnk a nevetgélésre. Az aprócska ajtón egy kilincs volt. Lenyomtam, és bekúsztam. Még hallottam, ahogy Harry a létrán utánam mászik. A szobába semmilyen hang nem hallatszott be. De amit bent láttam... Megdöbbentő volt.