*Harry*
-Áh, ideje volt.-forgatta a szemét.-Egyetlen kérdésem volna tőletek. Mi az isten nyilát műveltetek ti a sorok között? Merlin szakállára, fiúk! Mindenki rólatok pletykál! Áldásomat adom, de legközelebb halkabban. És ha már nagyon kell, akkor a szobában.
Így esett, hogy megkedveltem ezt a fura hajú embert. De nem végzett.
-A professzor asszony azonban nem így gondolja. Külön kell költöznötök, sajnálom.-mondta. Draco arcáról leolvadt a mosoly; de tényleg, mintha lefolyt volna. Kiléptünk az irodába, és a Mardekár klubhelyiség felé vettük az irányt. Egyikünk sem szólt egy szót sem. Csak csendben ballagtunk. Összeszedtem a holmijaimat, és a szemem az ágyán lefelé bámuló barátomra tévedt. Csüggedten elmosolyodtam, és letérdeltem elé. Megfogtam a hófehér arcát. Nagyot sóhajtott, és beledörgölte még jobban magát.
-Szeretnék adni valamit. Bocsánat kérésem jeléül. Mert az én hibám volt, én akartam bemenni.-dünnyögte.
-Dehogy a te hibád.-simogattam meg a haját. Kicsit ellazult.
-Meg én is kezdeményeztem az egészet.-egy könnycsepp csurgott a kezembe.-Na, mindegy, elég ebből.-felállt, és megvárta, míg én is ugyanezt teszem. Lehúzta a mindenki által ismert kígyós gyűrűjét, és kinyújtotta a tenyerét. Beletettem az én kezem az övébe, ő pedig megfogta, és felhúzta az ujjamra. Összeszorított ajkakkal elmosolyodott.
-Elég jól áll. És így mindig emlékezni fogsz arra, hogy szeretsz.-súgta, mire bólintottam.
-Amúgy sem felejtettem volna el.-csókoltam meg jó hosszan.
-De most gyere, segítek átcipekedni.-fésülte ki a kusza hajamat az ujjaival.
-Nem kell, megcsinálom.-legyintettem, és felvettem az egyik csomagot. Meggyőzhetetlen arccal felvett egy másikat, és még egy másikat. Elindultunk ki. Ron és Seamus az ágyukban ültek, és beszélgettek, azonban amikor beléptünk elnémultak, és gúnyos tekintettel néztek végig rajtunk. Neville csak később jött be, amikor Draco már elment.
-Harry! De jó, hogy visszajöttél!-örvendezett. Úgy tűnt, bármit is beszéltek rólam Ronék, azt neki nem mondták el.
-Ja, heló Neville.-mondtam. Akkor vettem észre a kezében egy furcsa, különös növényt. Közelebb lépett, és a fülembe súgott.
-Hallottam rólad és Dracoról. Sajnálom, ami történt, add ezt neki, kérlek.-és felém nyújtotta a cserepet.-Nem tőlem kaptad!
-Oké Neville, de ez mégis mi?-kérdeztem. Nem válaszolt, csak kacsintott. Megvontam a vállamat, és elindultam Dracohoz. Bárhova, csak el innen. Amióta bent vagyok, egyetlen szót sem szólt senki, csak Neville. De ő viszont megállás nélkül áradozott a növénykéiről. Bár, belegondolva jobb is, nem kellett kínosan ülnünk. Fogadni merek, hogy Ron és Seamus valami eltorzított verziót hallottak, és nem az igazat. Amikor visszaértem, megint hirtelen befogták. Szerencsére Neville egy idióta.
-Micsoda? Ez tuti nem igaz! Harry! Ti hárman csináltátok Hermionéval?-akadt ki. A másik két fiú bosszúsan nézte őt.
-Micsoda?
-Elvileg ő is a könyvtárban volt!-felelte.
-Akkor ő látott meg! Óóó, köszönöm Neville!-pattantam fel.-Ti pedig bekaphatjátok!-fordultam Ronhoz és Seamushoz.
-Kösz, már Draco megtette.-dünnyögte az egyikük. Kitágult a szemem, és visszafordultam. Egyenesen a sunyi pofájába néztem.
-Mit mondtál?-kérdeztem vissza.
-Jól hallottad.-forgatta meg a szemét. Egyébként Seamus volt.
-Mond ki még egyszer, ha mered!-ordítottam. Megragadtam a pólója nyakát, és lerántottam a földre. Ráültem, és erőből ütni kezdtem az arcát. Neville nagy puffanással elájult, Ron pedig sikítozott.
-Mond ki még egyszer, te fasz!-csak akkor tűnt fel, hogy félholtra vertem. Rengeteg seb volt az arcán, azokból ömlött a vörös vére, akár csak az orrából, és az ajkából, ami felszakadt. Lassan felálltam, és letöröltem az izzadtságot a homlokomról. Nem bírtam nézni a hülye pofáját, ezért oldalról még belerúgtam a bordáiba. Nem kapott oda, meg sem rezzent. Ránéztem a kezeimre. Öltem velük. Azt hiszem, legalábbis. Draco boldogan nyitott be, de a mosoly rögvest le is fagyott.
*Draco*
Éppen elakartam újságolni, hogy megfejtettem a növényt, de amit láttam az rettenetes volt. Harry csurom véresen nézett le Seamus feltételezhető hullájára, Neville eszmélet vesztve feküdt a földön, Ron pedig az ágyán állt, befogta a két fülét, és hisztérikusan sikított. Idilli, nemde?
YOU ARE READING
Reménytelen
Fanfiction~DRARRY~ (negyedik évben játszódik, az események nem feltétlenül egyeznek) Draco továbbra is próbálja rejteni, mennyire odavan a híres Harry Potterért. Nyilván elképzelhetetlen, hogy valaha együtt legyenek. De azért egy próbát megér, majd meglát...