Reménytelen

40

*Harry*

Fel sem tűnt, hogy mindjárt vége az évnek. Annyi de annyi minden történt... Idén Cedric nyerte meg a Trimágus tusát, és az év elején sejtett dolgok sem jöttek be; Voldemort sehol nem volt. Holnap után kezdődik a nyári szünet, a születésnapom pedig holnap esedékes. Ez mind szép és jó, de amikor reggel felkeltem, Draco nem volt sehol. Azt hittem, csak hülyéskedik, vagy elbújt, de nem. Eltűnt. A nap végén ellátogattam a Malfoy kúriába is, de Narcissa sem tudott róla semmit. Senki sem. Eszembe jutottak a tegnap történtek. Mi van, ha most megtette? De valahogy úgy, hogy senki se tudja megakadályozni? Kivert a víz, és remegni kezdtem. Nem hagyhatott itt. Éjjel sírva aludtam el az üres ágyban. Egy teljes napom ment rá eddig a kis szemét keresésére. Csak nem viccel. Vagy bajban van, vagy... Igazából nincs más ötletem. Ma van a szülinapom, és egyedül kell töltenem. Pansy, Blaise és szinte az egész Griffendél felköszöntött, de egyik sem ért annyit, amennyit Draco szavai értek volna. Minden perc egy évnek tűnt, főleg, hogy nem voltak órák. Seamus és Dean minden eddigi szülinapomkor belopóztak éjfél után egy-két perccel, és már rögtön a fülembe visítva örvendeztek. Ez is kellett. Úgy, de úgy hiányoztak. Amíg itt voltak velem, bele sem gondoltam, milyen lesz nélkülük. Csak bebújtam az ágyba, és olvastam, vagy éppen Draco párnáját öleltem magamhoz, és magamba szívtam a csodálatos illatát, vagy csak telesírtam az ágyneműt. Kihagytam a reggelit és az ebédet is. Azon voltam, hogy az egyre jobban korgó gyomrom ne győzzön meg arról, hogy emberek közé kelljen mennem. Lassacskán eljött a vacsora ideje, és Pansy kopogott az ajtómon. Bár azt kívántam, bár Draco, Seamus vagy Dean lenne, örültem neki. 

-Harry. Elő sem bújtál ma.

Leült az ágy sarkába, és megsimította a lábamat.

-Jól vagy?

Nem válaszoltam. 

-Itt hagyott. Tudja, hogy milyen nehéz nekem, mégis megtette. 

A fejem melletti sarokba húzódott, és a vállam is megsimította. 

-Sajnálom. A vacsorát ne hagyd ki! A tiszteletedre mindenkinek Griffendéles sütiket adnak! Gyere, jó?

Kibújtam a takaró alól, és szorosan átöleltem.

-Köszönöm.

Felnevetett, és megpaskolta a hátam.

-Na, gyere! Késésben vagyunk.

Lementünk, és valóban. Az egész Nagyterem "Harry Potter" és Griffendél mintájú volt. Csönd lett. Mindenki engem nézett, engem, aki egy elnyúlt mackónadrágban és egy sima fekete pólóban állt, alaposan megszeppenve. Lefelé nézve a helyemre totyogtam, és lassan a zaj is visszajött. 

-Harry!-Hermione megkönnyebbülten sóhajtott.-Draco egy ökör, hogy gondolta, hogy itt hagy? Pont most...

Legyintettem.

-Ne is beszéljünk róla.

Megvacsoráztam, és visszamentem a szobánkba. Pansy vagy Blaise minden tíz percben bekukkantott. Az éjfél csak közeledett. 23:59, az ajtó kitágult, Draco pedig berontott.

-Harry!

Ki sem nyitottam a szemem.

-Tudom, hogy nem alszol. 

Kifújtam a levegőt, és a faliórára pillantottam.

-Nyolc, hét, hat, öt, négy, három, kettő, egy. A barátom hivatalosan is elfelejtette a születésnapomat. Gratulálok.

Visszafordultam, és megpróbáltam elaludni. Nagyon hangosan kezdett levegőt venni.

-Befejeznéd?!

-Valóban ma volt?

Sunyi vigyor volt az arcán. Bólintottam.

-Jaaaj, hát nem tudtam!-nevetett.

-Draco, miről beszélsz?

A zsebébe nyúlt, és... Egy gyémánt berakásos gyűrűt vett elő. Eljegyzési gyűrűnek tűnt elsőre.

-Ez csak kezdeti, ha végeztünk a Roxfortban, kaphatsz egy igazit is.

Kitágult a szemem, és sírni kezdtem. Nevetve átölelt.

-Na? Igen, vagy nem?

-De miért? Ezer olyan kaphatnál, mint én! Sőt, jobbakat is...

Hitetlenül felhúzta a szemöldökét.

-Nem érted? Nekem nem olyan kell mint te. Nekem te kellesz.

Zokogni kezdtem, és hagytam, hogy felhúzza az ujjamra.

-Nagyon szeretlek.

Átölelt, én pedig beletúrtam a hajába, és csak zokogtam.

*Draco*

Lassan elhalkult, és mélyen kezdett szuszogni. Elaludt a vállamon. Befektettem, és betakartam. Kora reggel egy forró csókra riadtam. Kinyitottam a szememet, és egyenesen Harryébe bámultam.

-Jó reggelt, feleségem.-nevetett.

-Mi? Én kértem meg a kezed, te vagy a feleség!

-Khm szexista khm.

Hangosan felröhögtem, és megforgattam a szemem.

-Leszek feleség.