Reménytelen

6

*Draco* 

A professzor megengedte, hogy Harry velem lakjon. A Mardekár részlegben. Hetekig győzködtük, de belement. Olyan boldog voltam. Minden éjjelem jól telt. Ez is csak egy olyan nagyon jó éjjelnek indult, de még százzal jobb lett. A tus alatt álltam, élveztem, ahogyan a tűzforró víz az egész testemet, már-már fájdalmasan simogatja. Hirtelen egy ötlet futott végig az agyamon. Nemrégen olvastam egy könyvet, a zárolt szekcióban találtam. A címe nem ugrik be. De abban volt szó az emlkészvesztésről, és az elveszett emlékek visszaszerzéséről. Gyorsan kiszálltam a fülkéből, végigtöröltem a testemet, és kiléptem. Harry az ágyamon ült, én pedig szinte meztelenül álltam előtte. Csak a derekamra volt kötve a törölköző.

*Harry*

Nem kaptam levegőt. Izmos felsőtestét nem fedte semmi. Láttam már, de most más volt. Azért, mert az egész teste piros volt, a haja pedig nedves. Az összhatás pedig elképesztő. Remegő hangon köszöntem neki. 

-Végeztél?-kérdeztem. Micsoda ostoba vagyok. Persze, hogy végzett. Bólintott. A szekrénye elé állt, és kivette a ruháit. Nem pizsamák voltak. Kérdőn néztem rá. Kicsomózta a törölközőt, ami a földre hullott. Remegve vettem egy mély levegőt, és elfordítottam a fejemet. Gyorsan elém is állt.

-Eljössz velem a könyvtárba?-kérdezte. Feldobott ezzel a kérdéssel. Igent mondtam, és elővettem a köpenyemet. Draco mellé álltam, és magunkra dobtam. Rám nézett, és megpuszilta a homlokomat. 

-Gyere.-súgta. Elindultunk. Bent voltunk a könyvtárban, a köpeny a kezemben. Két külön irányba indultunk. Éjjel nem működött az, hogy repültek a könyvek. Pedig jól jött volna. Megtaláltam azt, ami segíthet a bájitaltan vizsgámban. Nyújtózkodtam érte, pipiskedtem, de sehogyan sem értem. Egy nagy kéz jelent meg fent. Gyűrűk voltak az ujjain, amik nagyon hosszúnak tűntek. Felismertem azt a kezet. Draco. Leemelte a könyvet, és letette az asztalra. Szorosan mögöttem állt. Összecsuklott a térde, és a fülembe súgott.

-Ezt szeretted volna?

Mindenem remegni kezdett, bizsergett a nyakam. Bólintottam.

-Akkor jó.-mondta, és a hideg ujjaival lágyan a nyakamat simogatta. Egyre jobban remegni kezdtem. Olyan jól esett, mégsem tudtam úgy igazán élvezni. Az egyik keze a derekamra csusszant, rámarkolt, és megfordított. A haja még mindig nedvesen lógott a homlokába. Forró lehelete az arcomat édesgette. A másik keze is a derekamra tapadt. Még közelebb húzott. Testünk majdhogynem eggyé vált. A karomat kezdte simogatni, én pedig nem bírtam tovább. Megcsókoltam. Egy pillanatra meglepődött, nem számított rá, hogy ilyen hirtelen ráugrok, de szinte azonnal visszacsókolt. Jó ideje csináltuk ezt, mikor mordult egyet.

-Lesz már valami? Vagy csak ez... Ez a lötyögés.-kérdezte. 

*Draco*

Remegett az egész teste. Benyúlt a pólóm alá, és lassan levette.

-Ez már valami.-dünnyögtem.  Halkan kuncogott egyet, és folytatta. Kibújtam a nadrágjaimból, majd ő következett. Ugyan ezt megcsináltam vele is. Valamiért oldalra pillantott.

-D-Draco.-dadogta.

-Hm?

-Mi...Mi az a karodon?

Lepillantottam. Baszki. Meglátta a jegyet.

-Semmi.-vágtam rá, és a tenyeremet rátapasztottam a tetoválásra.

-Nem haragszom.-mondta egy idő után. Kérdőn felnéztem.-Biztosan nem akartad. Ugye? 

Megráztam a fejemet. Csupasz karját felemelte, és megfogta az arcomat. 

-Szeretlek.

Elmosolyodtam. Én is-gondoltam. De nem mondtam ki. Megmarkolta a csuklómat, és a lábai közé tette. Behunyta a szemeit, és hagyta. Hagyta, hogy bármit csináljak vele. (...) Közel négy órája bent voltunk, hajnali kettő körül járt. Mindent megcsináltunk a másikkal, amit akartunk. Annyira jó volt már. 14 éves vagyok, és lefeküdtem egy fiúval. Normális vagyok? Teljesen. Csak annyi a baj, hogy sosem lehetünk együtt hivatalosan. Másnap reggel hulla fáradt voltam. Pansy vigyorogva üdvözölt.

-Na? Milyen volt az éjjel?

-Miért?-kérdeztem. Reméltem, hogy nem látszik, mennyire pánikolok. 

-Valaki látott benneteket a könyvtárban.

Kivert a víz. Te jó ég. Harry. Beszélnem kell vele.

-Betette a szádba?-nevetett Blaise. Kitágult a szemem.

-Ti összekevertek valakivel, srácok.-mondtam, és odébbálltam. Persze-gondoltam. És én is az övébe. De hát kit érdekel? Azt csinálunk, amit akarunk. És mégis ki látott meg minket? Harryhez rohantam, és elmeséltem.

*Harry*

-Nekem Hermione mesélte, hogy valaki látott minket.-feleltem.-Le kell valahogy tagad-mondtam, de Piton közbeszólt.

-Malfoy, Potter. Órák után az irodámban várlak benneteket.-dünnyögte a jellegzetes hangján. Draco pánikolni kezdett.

-Úristen, Harry. Tudnak rólunk.

-Na és? Tudtuk, hogy nem tarthatjuk örökké titokban. (...) Mind a ketten az ajtó előtt álltunk. Teljes testünkből remegtünk.

-Gyerünk.-sóhajtotta. Bekopogtam, és benyitottam.