Reménytelen

29

*Draco*

Végre igazán boldognak láttam.

*Harry*

Kurvára szomorú voltam. De nem engedtem meg magamnak, hogy kimutassam. Tudod, miért? Mert nem értené meg az okát. Ez minden. Nem tűnik nagy dolognak, pedig az. Nem hiszed el? Hát... Hadd meséljem el.

Tudom, hogy vissza fog térni. Tudom, hogy meg akar majd ölni. És tudom, hogy akár más emberek élete árán, de túl fogom élni. Vagyis... Nem biztos. Ez az egy dolog, ami nem biztos. Ami nem túl megnyugtató, hiszen... 14 Vagyok, Merlin szakállára! Most élem a fénykoromat! Nagyon nem lenne ideális egy kellemes, kínzással egybefolyt halál. Ja, arról nem is beszélve, hogy szerelmes vagyok. Egy nagyon jó srácba. Népszerű, gazdag, jól is néz ki, na meg persze nagyon kedves, védelmező és a végletekig szeret. Gondolom, hogy ebből kilehetett következtetni, amit most mondok: meleg vagyok. Gáz, vagy nem, ez van! Ez cseszettül nem egy én általam hozott döntés volt, hidd el! Ha lehetne, talán még megváltoztatnám azt a tényt, hogy ezt mindenki tudja. Jó, nyilván király így élni, hogy tudom, kik fogadnak el, de mégis... Hiányzik a régi életem. De nem. Csak akkor hiányozna, ha Draco is velem lehetne azokban az időkben. Ha már szóba került... Megölte az apját. És tudod, miért nem haragszom rá ezért? Mert ha nem teszi meg, akkor Lucius tört volna vagy az ő életére vagy az enyémre. Ami a legrosszabb eshetőség, hogy mind a kettőnkére. De ő megmentette az életemet. Minden egyes nézetben. Szó szerint is, ezzel a sztorival, viszont van ennek egy lelki része is. Komoly és erős depresszióval küzdök, amit a rengeteg trauma okozott. Ennek köszönhetően senkiben sem vagyok képes megbízni, és nem bírok leállni az ismerőseim után való nyomozással. Úgy érzem, tudnom kell a múltjukat. Pedig semmi közöm hozzá amúgy.

Na. Ha most ezzel leülnék elé, mit gondolna rólam? Kinevetne, és kérdezné, ez milyen könyvből egy részlet. Nem lehet vele komolyan dolgokat csinálni. Vagyis... Lehet, csak nevettet. Ami sokszor nagyon jól esik. Ja, és mit gondolna arról, hogy megírtam a búcsú levelemet? Nagyon terveztem, hogy kioltom az életemet. Akinek éppen jó kedve van, hát.... Most majd nem lesz.

"Szia! Ha ezt a levelet megkaptad... Örülhetsz is, de egyfelől nem kéne. Ha éppen olvasod, az azt jelenti, hogy fontos vagy nekem, és elmondom, mit tettem. Azonban... A tettem nem más, mint az, hogy megöltem magam. Nem kell, hogy pánikolj, minden rendben van, én már egy szebb világban vagyok. Magaddal jobban törődj! Ja, és jönnek a kérdések. 

-Miért tettem? - Erre csak annyit tudok mondani, hogy nem éreztem, hogy bárhogyan is kötődnék a földhöz. Úgy képzelem el, mintha fák lennénk, és mindenkinek van egy gyökérzete, ami a földhöz kapcsolja őket, ezáltal szeretnek itt. De van, akinek a gyökerek elszakadnak, vagy megrongálódnak. Nekem a rengeteg trauma és általános rossz kedv zúzta szét ezeket. Teljesen, az összes gyökeremet tőből kitépték. Már csak a föld felett lebegek, a tökéletes pillanatra várva, hogy mikor rugaszkodjak egyet, és hagyjam itt ezt az egészet. 

-Miféle trauma? - komolyan azt várod, hogy soroljam fel? Csak egy pár példa. Szülők, rettenetes "nevelő szülők", barátok, iskola, VOLDEMORT. De komolyan, órákig írhatnám még, de van egy pár dolog, amit kell vennünk. 

-És mi van a szeretteimmel? - Na, ez egy jogosan feltett kérdés. Itt hagynám Draco-t, Sirius-t, Ron-t, Hermione-t és még sok más kedves személyt? Igen. Igen, itt. Nem érdekel, mit fognak érezni. Ha én már nem bírom ezt az egész megterhelést, az érdekel a legkevésbé, hogy ők hogyan éreznek. Igen, életem értelme Draco, de halálvággyal az élet szar lesz. Így az értelme is. És nem akarom őt a depressziómmal tönkre tenni.

Igen, azt gondolom, ennyi volt. Ha olvasod, akkor tudhatod, hogy nagyon szeretlek, és bízok benned. Remélem, hogy veled az én halálom után csupa szép dolog fog történni! Halál előtti utolsó kívánság :) ."