Reménytelen

14

*Harry*

Draco rángatta a karomat, erre ébredtem fel.

-Mi az? Baj történt?

-Gyere, hajnali négy van! Nincs itt az őr! Végre elmegyünk egy kicsit kettesben.-súgta. Felvettem egy pulóvert és a kabátomat, majd elhagytuk az épületet. Levette a sálját a nyakából, és a szememhez kötötte.

-Mit látsz?-kérdezte ellenőrzés képpen.

-Az égvilágon semmit, Draco. Mégis hova viszel?-nevettem.

-Majd meglátod.-felelte. Mentünk, csak mentünk. Egy ideig próbáltam követni az irányt, de egy kanyarnál teljesen elvesztettem az érzékemet.-Itt most óvatosan, egy elég hosszú lépcsősorhoz értünk.

-Áruld már el kérlek, hogy mégis hova viszel? Csontig fagytam!-nyafogtam.

*Draco*

Aggódtam érte, de egyszer sem esett le. Felértünk, levettem a sálamat a fejéről, ami most szemkötőként szolgált.

-Nyisd ki.-súgtam. Leesett az álla. Némán állt, közelebb lépett a korláthoz, és csak bámulta a csillagos eget.

-A csillagvizsgáló.-motyogta. Halkan kuncogni kezdtem. Csak nézett, meg sem szólalt. Én is elmerültem valamiben, csak az nem az ég volt. Hanem az ő szemei. Tükröződtek benne a fényes csillagok.-Ez csodálatos, Draco.-dadogta továbbra is elvarázsoltan.

-Tudom. Ilyenkor látszódnak a legjobban. Fényesen ragyognak, igaz?

Némán bólintott.

-Draco én gondolkodtam.-fordult felém.

-Na.

-Olyan egyhangú lett a kapcsolatunk. Kifulladt. Igen, most az őrizetünk is van, de... Olyan unalmas már. Azt találtam ki, hogy elmehetnénk egy párterápiára. 

Felhúztam a szemöldökömet.

-Az mégis micsoda?

-Aminek hangzik.-felelte.-Segítenek a pároknak. Rendbe hoznak minket! Kérlek.-lépett felém. Megfogta a kezem.-Könyörgöm! A mi érdekünkben. Nem is. A kapcsolatunk érdekében!

A földet kezdtem nézni. Kis kavicsokat rugdaltam, és merengtem. 

-Rendben. Holnap után karácsonyi szünet. Úgysem mennék haza, oda azokhoz biztosan nem. Jövök veled mugliföldre. Elmegyünk erre petápiára.

-Párterápiára.-javított ki gyorsan.

-Az mindegy.-intettem. Felnevetett, és megcsókolt.

-Köszönöm. Hálás vagyok! Tudom, hogy utálod a muglikat, mégis velem jössz. Sokat jelent, tudod?

-Ajánlom is hálás legyél! Be nem tenném normál esetben oda az aranyvérű lábam.

-Mmm, persze.-röhögött fel hangosan.

(...)

*Harry*

Eljött a szünet. Remegett az egész testem, miután leszálltunk a vonatról. De még jobban akkor, amikor átmentünk a falon. Percekbe telt csak, és egy iroda előtt álltunk. 

-Tudod az emléktörlő varázslatot, ugye? Ha valami rosszul sülne el.-kérdezett rá Draco.

-Hát persze.

Benyitottam. Egy kedves kinézetű fiatal hölgy állt ott, nem lehetett sokkal több, mint mi, rá is csodálkoztam. Kicsit barnás szőke haja volt, kék szeme, és nagyon kedves mosolya.

-Harry és Draco, ha nem tévedek, foglaljatok helyet!-biccentett a kanapék felé. Draco a szemembe bámult, nézte, hogyan lesem a lány minden mozdulatát. Hangosan megköszörülte a torkát, mire felé kaptam a fejem.

-Mivan?!-kérdeztem suttogva.

-Hozhatok nektek valamit?-érdeklődött nagyon kedves hangon.

-Egy pohár vizet, köszönöm.-mosolyogtam. Dracora nézett.

-Nekem is.-felelte bunkón. Elment a csaj, Draco pedig rákezdett.

-Hallod, Potter! Neked mi bajod van? Mi a pöcsöm volt az a mosoly? Mi ennek az egésznek a lényege? Úgy javítja meg a kapcsolatunkat, hogy ellop tőlem?

-Nem tud ellopni, Malfoy! Nem vagyok egy tárgy!-láttam, hogy a zsebéhez nyúl. A pálcáját akarta elővenni. Észrevette, hogyan nézek rá; sajnálkozóan, és idegesen. Elemelte jéghideg kezét. Megragadta helyette azonban a csuklómat, és felrántott.

-Mit művelsz?-kiáltottam.

-Megóvlak ettől! Ettől a helytől, ettől a nőszemélytől! Meleg vagy, Harry! Hogyan emlékeztesselek rá?-hangja meglágyult. Elengedte a karom, és hagyta, hogy visszaüljek. Ő is így tett. Befutott a lány a két pohár vízzel.

-Jaj, tessék a vizek. Na kezdjük is. Először is, mi a probléma? Miért látogattatok hozzám? Olyan nyugodtnak tűntök. Draco egy amolyan "komolyan ezért váltottam át olyan sok galleont mugli pénzre?" pillantást vetett felém. Egy "nyugi"-val válaszoltam rá.

-Igazából nem tudom. Megmagyarázhatnád nekem is, DRÁGÁM.-szorította össze a fogait. A lány arcáról picit lefagyott a mosoly, és végignézett rajtam. Kicsit összébb csuktam a lábaimat, és megköszörültem a torkomat, hogy az arcomra hívjam a tekintetét. 

-Kifulladtunk. Ez minden. Tudja! Olyan egyhangúvá vált minden.

A lány továbbra sem mosolygott. Nagyon piszkos tekintete átlátott rajtam. Látta, hogy megcsókolnám. Hiába próbáltam kiverni ezt az egészet a fejemből... Képtelen voltam. Ugyan, hisz a szerelmem mellettem ül, mi bajom van? Vagy mégsem? Lehet, hogy szemben ül? És normális vagyok? Nem egy fiú tetszik? Csak egy fellángolás minden? Mi van ha igen? Hogyan bocsájtaná meg nekem ezt Draco? Ezt a sok sok időt. Együtt. Sehogyan. Magam is tudom a választ. De nem érdekel. Ha ez a lány az, akit szeretek, nem érdekel már. Olyan sok minden történt. Tényleg eldobnám egy lányért ezt a csodás fiút?