Reménytelen

34

*Draco*

Már majdnem berontottam ahhoz a kis mocsokhoz, amikor eszembe jutott, mit mondott Harry. Megálltam, és átgondoltam mindent. Nem teszek ilyet senkivel. Megfordultam, és visszarohantam. Gyorsabb voltam, mint a szellő egy erős viharban. Berontottam, és minden mozdulatomat rögtönöztem. Megfogtam a vállait, magamhoz rántottam, és megcsókoltam. Letéptük egymás ruháit, majd lefektettem az ágyba. Leültem mellé, és végigcsókolgattam a sötét jegyét, vagy negyvenszer. Feltűnően nem akart alul lenni, ezért egy kis mocorgás és ficánkolás után alulra kerültem. Felettem volt, és a kis üvegcse Amortentia-vér lötyim ingázott a fejem felett. Megpöccintettem.

-Tetszik?

Lehajolt, és összedörgölte az orrát az enyémmel.

-Imádom.

-Komolyan?

A fejem bal oldalára nézett, és oda is hajolt. Megharapta a fülem.

-Nagyon komolyan.

-Ezt jó hallani.

Oldalt váltott.

-Örülök. 

Megpuszilgatta a homlokomat.

-Az sem zavar már, hogy benne van a vérem?

Megharapta az ajkaimat.

-Ü-üm.

Felnevettem, mire ő is. Nem volt min derülnünk, de mégis. Szórakoztató volt a helyzet. Átfordult, és lehuppant mellém. Megfogta a kezemet, és felemelte. Nézegetni kezdte, összekulcsolta az övét az enyémmel, és puszilgatta.

-Mit művelsz?-röhögtem.

Megvonta a vállát. 

-Unatkozom. 

*Harry*

Arra gondoltam, valami vicces dologgal felvidíthatnám, ezután a hülye sötét jegyes dolog után. Felpattantam, felrántottam magamra a ruháimat, és gyorsan összeszedtem Draco ruháit. Ma volt a mosás lent, ezért az összes többi ott volt. Így nem tudott mást felvenni. Kirohantam velük az ajtón, és szaladtam. Még az ajtóban hallottam, hogy utánam szól.

-Harry?! Add vissza!

Majd dübögés, ebből tudtam, hogy jön utánam. Hátrapillantottam, amikor kiértem a klubhelyiségből, és láttam, hogy nagyon közel van. Végig vigyorogtam. A szemem sarkából láttam, hogy a két kezével és egy párnával próbálja takarni magát, de mindenki mutogatott rá, és nevetett. Csak amiatt nem féltem, mert ő is mosolygott. Rohantam tovább. Megpillantottam McGonagall-t, de nem tudtam más irányba menni, ezért felé indultam. Ahogy meglátta, hogy közeledem, rám szólt.

-Mr.Potter, nincs futkározás a folyosó-kezdte, de elakadt a szava, ugyanis Draco a láthatárra került. A professzor azonnal a szemére tapasztotta a kezét, és sipítozni kezdett.

-Mr.Malfoy, azonnal vegyen fel valamit!-kiáltotta a még mindig kissé lemaradt barátomnak.

-Szívesen társalognék még, tanárnő, de ha elkap, halott leszek. Viszlát!-daráltam le, és rohantam tovább. Amikor újra hátralestem éppen McGonagall-hoz ért. Még gyorsabban szaladni kezdtem, de már volt egy tervem! Még egy balkanyar, és egy két nyílásos helyhez érek. Az egyik az udvarra vezet, míg a másik a tanári irodák felé. Bevárom, hogy lássa merre megyek, majd rángatom magammal. Ha minden jól alakul, szerez egy-két rossz pontot a pedagógusoknál! Nem gondoltam volna, hogy tudok ilyen sunyi is lenni. Mégis csak tanított valamit ez a Draco fiú! Elértem az elágazáshoz, és kiszuszogtam magam.

-Esküszöm, hogy kicsinállak, Potter!-hallottam a fáradt kiáltozását, és nem sokkal később meg is pillantottam. A lábai közötti ponthoz tartotta a párnát, a fenekét pedig a szabad kezével próbálta elrejteni. Betoltam az ajtót, és az irodák között rohangáltam tovább. Már majdnem elértem a végükre. De baj történt. Hatalmas. Egyre jobban elfáradtam, míg végül minden hang eltompult. Fulladni kezdtem, és a mosolyom is gyorsan leolvadt. Vér kezdett folyni a számból, és elvesztettem az irányítást a testem fölött. Előrebucskáztam, és elájultam. 

*Draco*

A tanári irodák felé ment a kis görény. Ha nem kapom el, a nap hátralévő részében meztelennek kell lennem. Inkább utánajövök. Kinyitottam az ajtót, és amilyen halkan csak tudtam, keresni kezdtem.

-Na most el foglak kapni!-suttogtam. Megpillantottam Pansy-t, ahogy éppen kopog Piton ajtaján.

-Ne mondj inkább semmit.

Felnevetett, én viszont mit sem törődve kikerültem. Éreztem, hogy hátulról is néz még.

-Jó a popsid!-nyögte ki még mindig fulladozva a röhögéstől. Megfordulás nélkül hátranyújtottam a karomat, és bemutattam neki, amitől csak még jobban nevetett. Tovább mentem, de nem találtam. Már majdnem végig értem, talán valahogy kicselezett? Bement volna egy irodába? Na azt én nem fogom megkockáztatni! Elértem az utolsó előtti fordulóhoz, ahol pici vércseppek voltak a padlón. Megtanultam, hogy a vér sosem jelent jót. Gyorsabban mentem, hiába nem kaptam már levegőt. Az utolsó forduló. Berohantam, és megláttam Harry-t. A szájából ömlött a vér, és nem lélegzett.