Reménytelen

16

*Draco*

-De, mert úgy érzem, megérdemled. Olyan sok rosszat kaptál a kis rövid életed során. És aztán jöttem én, akivel a kapcsolatod alatt még több zűrbe keveredtél. Így mit mondasz arra, hogy sajnálom?

-Tök mindegy. Talán nem terápiára van szükségünk. Hanem szünetre. Külön. Érted, amit mondok?

Lassan felült.

-Nem csak értem, de meg is értem. Kell egy kis idő, amíg nem vagyunk lekötve egymással. Addig érd be ezzel.-mondta, de nem értettem, miről beszél, mígnem gyakorlatilag rám feküdt, és csókolni kezdett. Olyan sokáig tartott. Olyan szép volt. Miért kell mindennek vége lennie? Olyan szemétség. Tarthatna valami örökké. Nem a halálunkig. Hanem örökké. 

*Harry*

Nem. Tippem sem volt, mióta csináltuk ezt. Csak annyit vettem észre, hogy még sötétebb lett, kiürült az utca, és a levegő is lehűlt. Este lett. Annyira belemerültem ebbe a csodálatos fiúval folytatott csodálatos csókba, hogy nem számított az sem, mi történt mindezek előtt. 

-Majd ha készen vagyunk, újra összejövünk. Rendben?-kérdeztem. Bólintott. Felálltam, és őt is felsegítettem.-Akkor szia.-köszöntem el.

-Majd találkozunk a suliban. Ó, erről jut eszembe. Minden karácsonyi szünet utáni első nap tartunk egy kis bulit a Mardekárosokkal. Sosem hívok senkit, de eljöhetnél. Csak mint barát.

Elmosolyodtam.

-Hát persze, örömmel megyek!

-Király. Szia.-intett, és vissza ment a megálló felé. Nem tudtam, hova megyek. És ekkor beugrott, hogy meglátogathatnám a keresztapámat. (...) A szünet nagyon unalmas volt, főleg agyalással töltöttem. Hiszen, nézzünk a dolgok mögé. A kapcsolatom miatt elhanyagoltam a barátaimat, és most, hogy szünetet tartunk, egyedül leszek. Vissza merjek menni? Muszáj lesz. Irány a vonat. A gyomrom görcsbe rándul csak a szimpla gondolattól is, hogy újra láthatom Dracot. Mennyi minden történt aznap... Na meg persze a bulit is vártam. Na, de mindent sorban. Felszálltam a vonatra, és Ronékat kezdtem keresni. Könnyen kiszúrtam a fülkét, mindig ugyan abban ülnek.

-Sziasztok.-motyogtam.

-Harry! Aggódtunk! Ron is megbocsájtott. Ugye?-pattant fel Hermione.

-Ja, igen.-nyelte le a szendvics falatját gyorsan a fiú.

-Dejó, azért ez így kellemesebb. Mármint... Hogy béke van. Sajnálom azt a dolgot. Na, mindegy is, ne emlegessük. Mit csináltatok a szünetben?-tereltem.

Hermione mesélni kezdett, én pedig csak hallgattam, és élveztem.

*Draco*

Nem láttam Harryt azóta, amióta szétváltunk. A vonaton sem futottunk össze egyszer sem. Hol van? Pansy és Zambini untató történeteiből elegem lett, úgyhogy elhatároztam, hogy megkeresem. Szinte mindig ugyan abban a boxban vannak, reméltem, most sincs másképp.

*Harry*

Éppen elmeséltem, mi történt Dracoval és velem, mikor benyitott.

-Harry! Szia! Gyere, beszélgessünk.-hívott.

-Bocsi srácok, pillanat.-pattantam fel.

-Heló. Hogy vagy? Minden oké? Nem volt balhé a szülőkkel?-faggattam.

-Minden rendben volt, csak a szokásos.

-Örülök.

Pár percig némán élveztük egymás arcát, majd átölelt.

-Akkor hétkor buli. A kód ugyanaz. Szia. Szeretlek.

Az utolsó szónál lefagytam. Akaratlanul is bunkó fejet vágtam. Kitágult a szeme, és elvörösödött.

-Bocs, ezt nem akartam. Csak a megszokás...-dadogta.

-Ja, semmi baj. Akkor hétkor. Szia, én is.-daráltam le, és már rögtön újra a kabinban ültem, és a többiekkel nevettem. (...) Hat óra tíz perc. Ideje elkészülni. Egy sima inget és egy sima nadrágot fogok felvenni. Nem csinálok nagy dolgot ebből. Irány fürdeni. Hat óra harminc perc. Lefürödtem. Hat óra negyvenhét perc. Felöltöztem. Ötvenötkor már lent voltam, és pár Hollóhátassal vártam a buli kezdetére. 

-Szia!-üdvözölt Draco.-Mindenkinek elmondtam, hogy szakítottunk, nem lesz semmilyen kínos helyzet, ne aggódj.-nevetett.

-Rendben, köszönöm.-mosolyogtam.-Hermione és Ron is itt van, ha nem baj. Meghívtam őket. 

Válaszul csak bólintott. Nagyon jól ment minden, remek zenék játszódtak. 

-Iszunk valamit? Hoztak alkoholt.-ordította a hatalmas hangzavarban Draco. 

-Aha, oké.

Megfogta a kezemet, mire az egész testem megremegett. Egy asztalhoz vezetett, ami telis tele volt különböző alkohollal. 14 évesen iszunk? Igen. Itt bármit lehet. Teljesen lerészegedtünk, kilenc óra körül járhatott. Mások is így voltak vele, csak akkor kezdett elindulni a buli. Ki sem láttam teljesen a fejemből, csak egy pár képkocka alapján találtam ki, hogy a színpadon vagyunk, és mindenki nekünk tapsol. Nem tudtam irányítani amit csinálok, ez alapján nem meglepő, ami történt.