Reménytelen

19

*Draco*

Elmentem a buliba. Pansy háttal állt nekem, a barátnőivel beszélgetett. Tudtam, hogy imádja, ha megölelem hátulról, úgyhogy így is tettem. Halkan kuncogni kezdett, és ellazult.

-Te mit csinálsz? Komolyan összejöttél vele? Mondtam, hogy szeretem őt!-sipította picsás hangon az egyik kis liba.

-Hogyan?-kérdeztem, és elengedtem Pansyt. Mellé álltam, megfogtam a két vállát, és magam felé fordítottam. Így oldalról tökéletesen látták a kis féltékeny semmire kellők, hogy megcsókoltam életem értelmét. Bosszúban jó vagyok, tudom. Kissé túlzottan beleéltük magunkat, mert Pansy halkan felkiáltott. Gyorsan elemeltem a fejem, és láttam, hogy vér csordul ki az ajkából. Nem akartam megharapni.

-Sajnálom, édes.-motyogtam, és két kezem közé fogtam az arcát, és egy lágyabb csók kereteiben lenyaltam a vérét. A többi lány teljesen elvörösödött. Nem tudom, vajon az irigységtől vagy az irigységtől? Nyugodtan, csinálják csak. Majd elsők közt hívom meg őket az esküvőnkre. Pansy elmosolyodott, és elvett egy szalvétát, amit utána a szájához tartott. Kivettem a kezéből, és megismételtem a vérnyalós csókot.

-Engedd, hogy rendbe hozzam.-súgtam, és felkaptam. Halkan sikított egyet, és nevetni kezdett. Elindultam a szobám felé, ő pedig továbbra is a karjaimban kuncogott. Ledobtam az ágyamra, és lassan levetkőztünk. Ismét olyan lágyak voltunk. Mintha nem lenne erőnk. De volt. Miután végeztünk felöltöztettem, ő pedig engem. Olyan kis családias volt.  Visszamentünk, és láttuk, hogy mindenki minket bámul.

-Heló.-köszöntem értetlen fejet vágva. Az egész tömeg sikítani kezdett. Levágtam, mi történt... Az a pár liba elmondta mindenkinek. Legalább nem nekem kell, az olyan gáz. Mármint... Jönnek a hülye és egyértelmű kérdéseikkel. Jobb, ha kihagynak ebből.

*Harry*

Persze, hogy besurrantam a kizárólag Mardekárosoknak rendezett buliba. Láttam őket felmenni Draco szobájába. Egyértelmű, mi történt ott. Elöntött a düh, amikor eszembe jutott, hogy MI miket csináltunk ott. Ez az egész hülye szakítósdi miattam van. Ha nem jövök a párterápiával... Most minden normális lenne. Vagy nem. Már tényleg kezdett rettentően unalmassá válni a kapcsolatunk, kellett a szünet. De nem gondoltam, hogy ezt teszi. Ilyen aljasan... Tudta, hogy elmegyek, ezért a kedve szerint a lelkemnek rettenetesen fájó dolgokat művelt azzal a csodás a lánnyal. Nem érdemli, hogy két dühös szerelmes fiú között álljon. Engedje el a barátomat, és minden mehet úgy mint mint régen. Hiába lenne rossz a kapcsolatunk, legalább lenne. Már bárhogy elfogadnám. Folyton azon járt az eszem, miközben ők fent... Voltak, hogy neki nem jutott eszébe semmi, amit mi csináltunk? Az a szoba őrzi a titkainkat, miért kell Pansy és az ő titkait is őriznie? Annyit már nem bír el! Tűnjenek onnan. Hiányzott Draco jéghideg keze az arcomról, amikor sírtam. És a csókja, amikor olyan kedvem volt. Ő maga. Kellett nekem a jelenléte. Ronnal egyre többet beszélgettem, ismét közel kerültünk egymáshoz. Ez volt minden vágyam. Közel kerülni valakihez. Már nem érdekelt, kihez. Csak kellett valaki. Meg kellett keresnem őt.

*Draco*

Harry kopogott este az ajtómon. Pansy mélyen aludt, úgyhogy gyorsan felkeltem, és kimentem a szoba a elé.

-Mit akarsz?-kérdeztem mogorván.

-Mit műveltetek ebben a szobában? Tudod te, mi mennyi mindent csináltunk itt? Lefeküdtünk egymással, Draco. Neked adtam magam. Te pedig eldobtál.

-Hogyan? Azt hittem, te csókoltál meg egy ismeretlen muglit a kapcsolatunk alatt!-vágtam vissza.-Ja, és ki nem dobna el téged? Már nem ezért, de tudsz te másról is beszélni, mint magadról? És nekem mondják, hogy egoista vagyok. Szánalmas, amit művelsz.

Lassan megrázta a fejét.

-Kérem vissza őt. A kedves Dracot, aki megkért, hogy mossam meg a haját. Aki sokszor megpuszilt, aki megvigasztalt, amikor szomorú voltam. Aki elvitt a könyvtárba, akit a zuhogó esőben a földön fekve megcsókoltam. Az igazi Draco. 

Hullani kezdtek a könnyei.

-Ő már Pansyé. Sajnálom, előbb is gondolkodhattál volna. Szeretem azt a csodás lányt, aki az ágyamban mélyen alszik, és talán ő is. Sosem szerettél úgy, mint ahogy ő teszi. Menj el, kérlek. Lépj túl rajtunk. Beszélgess Ginnyvel, vagy tudom is én! Keress barátokat, próbálj ki új dolgokat! Legyél boldog, könyörgöm. Szépen kérlek! Tedd, amit szeretnél.

-Amit szeretnék?-kérdezte. bólintottam.-Akkor is, ha ez az, amit szeretnék?

Erőből rám ugrott, és megcsókolt. Sírni kezdtem. Letúrtam magamról. 

-Ne tedd ezt. Nem elég, hogy a mi kapcsolatunkat tönkre tetted, az enyémet Pansyvel is szétcseszed? Csinálj amit akarsz, de nélkülem. Légy nagyon jó.

Megpusziltam a homlokát, és letöröltem a könnyeit. A gyűrűmet nyújtotta felém.

-Ne.-toltam el a kezét.-Úgy érzem, ha az nem lesz nálad, minden emlékünk elveszik...