Reménytelen

23

*Harry*

Meg sem lepődött. Nem is rezzent meg egyetlen porcikája sem.

-Nem értem. Ha nem tudják, mi bajod, honnan veszik, hogy meghalsz? Ez... Kamu. Nem hiszek nekik.-rázta meg a fejét. Én is sírni kezdtem. 

-Semmi baj. Készen állok rá.-súgtam. Felállt.

-Mi? Te meg miről beszélsz? Nem kell semmire sem készen állnod! Elviszlek egy rendes orvoshoz, majd azok tudják!-dühöngött.

-Kérlek, Draco. Ezzel nem segítesz. Sőt, rontasz mindenen. Fogadd el. Emészd meg. Beküldöd a többieket, kérlek?

Bólintott, és kiment. Megjelentek. (...) Este volt, már senki nem látogatott. Egyedül feküdtem az ágyamban, és Draco verses könyvét lapozgattam. Ismerős zajt hallottam. Az ajtón kaparászott valami. Felálltam, és kinyitottam. Egy kis levél reppent be. Elkaptam, és kinyitottam. 

"Holnapra szereztem egy időpontot az orvosomnál. Minden rendben lesz. Nem fogsz meghalni, esküszöm."

D.M.

Összehajtottam, és az ágy melletti szekrényre tettem. Halkan sírni kezdtem. Kopogtattak az ajtón. Nem mondtam semmit. Kis szünet után kinyílt. Az egyik orvos lépett be.

-Megvan a fulladás oka, Mr. Potter! Kérjük, jöjjön fel Dumbledore szobájába, és ott tájékoztatjuk a részletekről. Kérdés?

-Nincs. Illetve... Lenne. Hívhatok magammal valakit? Hogy ő is első kézből tudja...

Nagyot sóhajtott.

-Egyetlen egy személyt! 10 perc múlva legyenek már fent!

Kiment, én pedig átöltöztem. Elmentem Draco-hoz. 

-Baj van?-kérdezte.

-Kiderült, mi történik velem.

-Na? Mond már!

-Még nem tudom, most megyek. Jöhetsz velem.

Felkapott egy pólót, és mentünk is. Az iroda előtt nagy levegőt vettem, és betoltam. 

-Áh, Harry. Sziasztok. Üljetek le, kérlek.-fogadott minket a professzor.-Harry. Nem kell aggódnod, kettő százalék esély van rá, hogy meghalj. Ez egy csodád hír, ugyanis ha nem lenne ez a betegséged, akkor egy lenne. Nem lesz baj. Ami pedig ez a betegség... Sosem tapasztalt a világ ilyet. Nincsen még neve, csupán annyi információnk van, hogy gyerekként kaptad el, mint egy rendes vírust, amit még sok százezer ember is rajtad kívül. Azonban te rosszul reagáltál rá, ezért átalakult a testedben. De csak fulladni fogsz egy kicsit. A lényeg, hogy kerüld az erős, megterhelő testmozgást, pihenj. Köszönöm, hogy eljöttetek, mehetsz az orvosiba, és pakolj is össze. Nem kell maradnod. Azonban! Döntést hoztam. Maguk ketten egy szobában lesznek. Malfoy barátunk nem alszik valami sokat, ő nagyobb eséllyel hallja meg, ha rosszul leszek, Harry, Amennyiben nincsen kérdés... Sziasztok.

Elköszöntünk, és kimentünk.

-Gyorsan ledarálta az öreg.-nevetett Draco.-Hé, minden oké! Élheted tovább az életed!-rázta meg a vállamat, amikor meglátta, hogy szomorúan meredek magam elé.

-Ja.

Megcsókolt.

-Jobb? Egy kicsit legalább?

*Draco*

Elmosolyodott. Csodás arcán jó volt látni azt az édes mosolyt.

-Minden reggel megyünk sétálni, hogy szívj egy kis levegőt, oké?

-Oké.

(...)

Korán keltem. Éjjel nem volt erőm már fürdeni, úgyhogy akkor kellet, hogy megejtsem. Átöltöztem, és hétkor befeküdtem Harry mellé.

-Szia!-simítottam meg az arcát.-Gyerünk, megyünk sétálni!

Nyöszörögni kezdett, és a fejére húzta a takarót.

-Naa, megígérted! Gyere drága, induljunk...

Lassan felkelt, és felhúzott egy pólót. Az alsójára felvett egy farmert, és a cipőit is felkapta. 

-Mehetünk. Ja, még pulcsi.

Felvett egy pulóvert is, és ajtóhoz ment. Kinyitotta, én pedig mentem utána. Megfogta a kezemet, és sétálni kezdtünk. Némák voltunk, a saját kis dolgainkon elmélkedtünk.

-Amúgy...-kezdte.-Arra gondoltam, hogy tényleg kipróbálhatnánk új dolgokat. Most ha lógunk egy pár napot... Mit számít? Mármint... A balhésabb gyerekek heteket hagynak ki, lecseszés nélkül. De... Ne tervezzünk, oké? Gyere! Megszökhetnénk!

-Komolyan? Harry, ez minden álmom. Kérlek!

Megcsókoltam, és közben észrevétlenül levettem a szemüvegét.

-Hé, add vissza!-nyújtózkodott érte. Még magasabbra tartottam a kezem, ugrálni kezdett érte. Ráugrott a lábamra, amitől elesett, csak sajnos elég szerencsétlenül. Elkezdett előre dőlni, rám. Elestem, ő pedig rajtam landolt. Hangosan nevettünk, a nedves fűben fekve. Tudatosult bennem, mennyire szerelmes vagyok belé. Abba, ahogyan nevet, ahogyan kinéz, ahogyan beszél. Az egész Ő. Szükségem is van rá, mindennél jobban. Mint már említettem, ő az egyetlen, akinek... Elmesélem, hogy mennyi sok szarral kellett már szembenéznem. Amire a legkevésbé vágyom, hogy ellökjön magától... Nem férne bele... Az életembe. Nem dolgoznám fel egyhamar, tudom.