Reménytelen

41

*Draco*

-Ugye tudjátok, hogy lehettek mindketten férjek? Amúgy meg mi?!-Pansy állt az ajtóban, Harry pedig lányosan felé rohant, és megmutatta a gyűrűjét. Úgy kezdtek visítozni, mintha mindketten nőstények lettek volna.

-Draco... Ez csodás!-lépett felém.

-Tudom. Azért nem voltam itt, mert a létező összes mugli ékszerészt bejártam, míg ráakadtam erre a darabra. 

Ismét könnyek szöktek a szemébe.

-Borzalmasan tiszta ember vagy.

Elmosolyodtam, és megcsókoltam. Vége. Ma van az utolsó nap. Összepakoltunk, és lementünk reggelizni, majd a vonathoz vezettek. Semmi különös nem történt az út alatt, csak akik még nem tudták, hogy "megkértem a kezét" azok megtudták. Gratuláltak, és viccelődtek velünk, de csak diszkréten.

Hát, azt hiszem végül minden rendeződött, és remek véget ért ez az év, és ez az időszak. Jobbat, mint amire számítottam...

Sziasztok! Rengetegen elolvastátok már ezt a könyvemet, ami sokat jelent nekem. Ha érdekelnek még munkáim, akkor ajánlom a Terv-et, ami szintén Drarry, vagy a még folyamatban lévő Ellenségekből szeretőket-et. Ha egy kicsit rövidebbet szeretnél, a Másképpen is jó választás. Deamus ship kedvelőknek Az iskolai bál a megfelelő. Azon gondolkodtam, hogy esetleg készítek egy következő részt, ugyanis nem tudtam kitérni igazán Dobby beköltözésének okára. Úgyhogy elkezdtem írni, Még mindig reménytelen címen! Remélem, hogy tetszettek/tetszeni fognak! Még egyszer köszönöm szépen, hatalmasak vagytok <3.  (A második részből az első fejezetet ezzel együtt posztolom, akit érdekel már meg is keresheti)