Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟙𝟟. 𝚂á𝚛𝚐𝚊 𝚔𝚒𝚝ű𝚣ő

_________________________________

A bagolyházból visszafelé jövet Ron kis bandájába botlottunk, így Justintól elköszönve velük folytattam utamat a toronyig. Hermione épp a számmisztika órájáról magyarázott hevesen Ronnak és Harrynek, de az utóbbi csak látszólag figyelt a lányra, mert valahol egészen máshol járt fejben. Egy-egy kérdésre bólintott, vagy éppen nemlegesen megrázta fekete fürtjei alatt a fejét. Átleptem Ron mellől hozzá és kedvesen rámosolyogtam. Viszonozta gesztusom, de szomorúság csillant zöld szemeiben.

Amíg az Odúban tartózkodtunk Harry mesélt a Dursley családról, az ott töltött éveiről valamint, hogy miként tudta meg, hogy valójában ő varázsló.

- Harry! Figyelj... gyere el velem sétálni délután, jó?

Mire feleszmélt, hogy hozzá intéztem szavaim, már a portrélyukon másztunk be a klubhelységbe. Kicsit meghökkenve nézett rám, de mielőtt még bármit is reagálhatott volna hozzá tettem :

- Beszélnem kell veled, négyszemközt.

Végül habozás nélkül bólintott és szólt, hogy délután háromnegyed ötkor találkozzunk a nagyterem előtt, majd Ron után sietett a fiú hálókörletbe.

Néha úgy éreztem, hogy a gondolataim ellenem játszottak. Nem volt egy perc nyugtom sem, mert újra és újra ellenérvet tettem fel saját magamnak egy teljesen eltökélt gondolat ellen. Éppenséggel azzal szemben, hogy jó ötlet elmondani-e Harrynek. A túlgondolás nagy úr, ez tagadhatatlan. 

Komótosan felsétáltam a hálókörletbe, ahol Katie és Zoey az ágyon ülve egy hatalmas könyv felé görnyedtek, miközben valamit szorgosan kerestek.

-  Mikor írták alá a Nemzetközi Titokvédelmi Alaptörvényt? - kérdezte Katie. - Te tudod Layla?

-Már negyed órája ezt keressük - sóhajtotta Zoey. 

- Időszámítás szerint az újkorban, a tizenhetedik században - közöltem elgondolkodva, miközben a bőröndömből elővettem Andromeda levelét. - Ha jól emlékszem 1689. Ebben az évben írták alá.

- Ezer hála - szólt Megkönnyebbülten Zoey és lefirkantotta egy pergamenre. 

Egy bő háromnegyed óra után hagyta el a hálónak Katie, Zoey pedig fáradtan dőlt hátra az ágyán. 

- Csak olvasd el, ez jött az Odúba - nyújtottam át neki a levelet, majd egyszerűen leültem az ágyára, míg ő olvasni kezdett fekve. 

Pár percig csak olvasott, ami  számomra idetépő volt egy megmagyarázhatatlan érzés miatt. 

- Hű - nézett rám meglepetten. - Ezt idáig titkoltad? 

- Nem titkoltam - ellenkeztem. - Csak nem tudtam, hogy reagáljak erre az egészre. 

- Szóval titkoltad - kötötte az ebet a karóhoz. - Válaszoltál neki? 

Bólintottam, miközben ő felhajtotta világos pulóverének az ujját.

- Szerintem nem lesz gáz,  Andromeda klassznak tűnik. 

- Ez igazán Zoey-s volt - jegyeztem meg mosolyogva. 

Csak egy vállrántással elrendezte és komolyra fordította a szót. 

- Mikor mondod el Harrynek?

- Ha már szóba jött - túrtam a hajamba feszülten. - Ma. 

Megértően nézett rám és biztatóan megpaskolta a vállam, aztán hirtelen kelt fel az ágyból. Felhúzott maga mellé, majd átkarolta a vállam.