Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟜𝟟. 𝙼𝚎𝚐𝚛é𝚜𝚣𝚎𝚐ü𝚕𝚝 é𝚓𝚓𝚎𝚕

____________________________

A március közel sem volt annyira izgalmas, mint az április eső két hete. Kezdeném azzal, hogy az ikrek születésnapját, még a Roxmorst lakói is tudták hiszen akkorra bulit és hangulatot ébresztettek a hónap első napján. A griffendél klubhelységet egy szórakozóhellyé alakították legalább öt tucat vajsörrel és némi Lángnyelv whiskyivel fűszerezve. A hangulat a tetőfokon állt, hiszen Fred és George jól tudta, hogy kell feldobni egy egyszerű szombat estét. A zene hangosan szólt a rádióból, amire a helyiség közepén a diákok megállás nélkül táncoltak, míg a félre tolt kanapékon a többiek összeröhögtek, koccintottak és sztorizgattak. Áldás volt akkor, hogy a házvezetőnőnk igen ritkán járt fel a klubhelységünkbe. 

Az utolsó kortyot ittam ki az vajsörös üvegből, amikor fél szemmel megpillantottam Zoey szőke hajzuhatagát és Lee sötét raszta haját. A lány a falnak dölve állt, míg előtte Lee jóformán lenyelte őt. Ám a párost nem csak én vettem észre. 

- Most hallucinálok? - kérdezte Fred, akinek a szervezetében tombolt az alkohol. - A haverom a barinőd szájában turkál? 

Fred hunyorogva koncentrált a párosra, mire nevetve bólogattam, miközben letettem az asztalra az üveget. 

- Valami olyasmi - feleltem vigyorogva, de ő nem viszonozta. Szemében nem csak a gyertyák fénye csillant meg. A kezéből a vajsört letette és rám pillantott.

- Miért nem mondták? - kérdezte ingerülten. - Azt hittem Zoey nem..

A mondatát nem fejezte be, csapot-papot otthagyva a kérdésre meg sem várta a választ, elillant mellőlem és távozott a portrén át. Gőzöm sem volt hová tűnt, de aggodalom kerített a hatalmába. A kanapé besüppedt mellettem és Alexander bódult mosolya fogadott. 

- Mi a helyzet kislány?

Elfogadtam tőle a rövid italt, majd vállat vontam. 

- George egy kisgyereket vigasztal, Zoey és Lee egymásra tapadtak, Fred lelépett, Harryék bűnetetőmunkán hajnali kettőig, nem olyan rég mentek el Hagriddal az erdőbe, én pedig igyekszem nem kínosan üldögélni itt, mert Alicia és Katie elmentek egy tíz perce táncolni - vallottam be őszintén. - Veled a mi a helyzet nagyfiú? 

- Én is táncolnék - jegyezte meg a vállát vonogatva, majd rám pillantott komolyan. - Figyelj, te jóban vagy a csajokkal. Tudod... Katie, Alicia..

- Igeeen? - firtattam tovább a dolgot kíváncsian. 

- Meglehet, hogy az egyik haverom felkérné táncolni Aliciát... - magyarázta zavartan. - Lenne itt valaki, aki erre ugrana? Érted..

- Nincs barátja, ne legyél már beszari Alexander - ráztam a fejem mosolyogva. - Húzz innen és kérd fel végre táncolni!

Vigyororgva tápászkodott fel mellőlem és pacsira nyújtotta a kezét. 

- Menj már, akkora köztetek a szikra, hogy felgyúl a klubhelység. 

A tarkóját vakargatva nevetve sétált a tánctérre, ahol a tömegben hamar szem elől tévesztettem. 

A fiú hálókörlet lépcsőinél George alakját pillantottam meg idővel. Fekete inget viselt, aminek a felső gombajit kigombolta, sötét csőnadrágja alól kilátszott a bőrbakancsa. Arca egy részét vörös haja takarta, ám így is jól láttam, hogy a tekintetét végig vezette a tömegen. Amikor szeme feketéje megtalált engem, az embereket kerülgetve felém haladt. Egy egyszerű mozdulattal lehuppant mellém és az ölébe húzott. A hirtelen mozdulat miatt a kanapé reccsent egyet, mire nevetve kapaszkodtam meg.