Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟘𝟠. 𝙰𝚣 𝙰𝚋𝚜𝚣𝚘𝚕 ú𝚝

____________________________________

Leszállt mindeki a seprűről ès bevonultunk a házba. Ron gyorsan összeszedte a seprűket ès visszatette a helyère, amíg mi leültünk az asztalhoz.

- Apa mèg mindig dolgozik? - kèrdezte Ron. - Tegnap sem volt itthon, csak estère toppant be. - sóhajtott búsan ès leült Harry mellè.

- Apátok nagyon elfoglalt a Minisztèriumban. - nèzett fel Mrs. Weasley a különleges órájukra.

Mr. Weasley mutatója a munkahely felíraton állt, csakúgy, mint egész nap.

- De egyetek, mert egy óra múlva indulunk az Abszol útra. - közölte gondterhelten Mrs. Weasley és eltünt a konyhában.

Az asszonyságnak is nyomta a lelkét a férje távolléte. Valóban, napok óta csupán estére ért haza Mr. Weasley, de volt, hogy hajnalokig ült Mrs. Weasley a nappali kanapéján és a férjét várta. Ezt onnan tudom, hogy csütörtök éjjel észre vettem őt, amikor a mosdóba jöttem le.
Láttam a családanyán, hogy nem szándékozza kimutatni aggódalmát, és kissé szétszórt is volt, ami jem jellemző rá.

Az Abszot útra a kandallón keresztül jutottunk át, ami egyből egy fogadóba tett ki minket. Pontosabban a Foltozott Üsbe, amit Harry adott a tudtomra. A kocsma ugyan kopottas volt és intenzív cherry szag terjengett bent, a kocsmáros, Tom, kedvesen köszöntött minket, és hátra engedett bennünket egy téglafallal elzárt keskeny kis sikátorba, ahol pálcájával rákoppintott néhány vörös téglára, majd abban a pillanatban a falban egyszeriben elkezdett egy vájat keletkezni. Pont akkorára, hogy még a legmagasabb Ron is átférjen rajta. Eddigi életemben nem jártam még itt, hisz Amerikában pontosan mindent be tudtunk szerezni kisebb várázslóüzletekben. Természetesen hallottam már az Abszol útról, - hisz melyik mágus ne hallott volna már róla - de nem volt még rá alkalmam eljutni ide. Apu és én mindig a Mádrog-közön vettük meg a szükséges kellékeket az iskolába és minden egyebet, ami a háztartásban szükségünk volt. Szinte teljes mugli környezetben nőttem fel, ami azt jelenti, hogy csupa varázstalan tárgyak vettek engem körül és előszeretettel vásároltunk apuval ilyen kütyüket, annak ellenére, hogy az említett varázsló volt. Mugli családból származó mágus.

A vájat egyenesen a kitűzött úticélhoz vezetett, az Abszol útra. A girbegurba macskaköves hosszú út mindkét oldalán furcsábnál furcsább házat, üzletek, kirakatok magasodtak egymás mellett. A boltok előtt üstök egymás hegyére hátára rakosgatva, édességes pultok, virágárusok szólongatták az ott járókat.

- Mindeki figyeljen rám! Pontosan kèt óra múlva ugyan itt találkozunk. Ginny te velem jösz. Harry Ron.. oh Szerbusz Hermione! Jól vagy? - köszöntötte Mrs. Weasley egy nagyon kocos barna hajú lányt, aki éppen felènk szalad a beszéde közepette.

- Jó napot Mrs. Wealsey! Remekül vagyok, köszönöm. - mondta szelíden. Ismerős volt Hermione, hisz ott volt ő is a Zsupszkulcsnál a világkupa döntő reggelén. 

- Rendben szóval..hol is tartottam? - nézett vissza ránk. - Áh igen! Ginny velem, Ron, Harry ès akkor Hermione, ti maradjatok együtt. Fred, George ti pedig ne csináljatok felfordulást és vegyétek meg, ami a listán szerepel! - szólt kissè bágyadtam az asszonyság. - Ès ti lányok, ne keveredjetek el! Maradajatok együtt!

Ezt követően Mrs. Weasley kiosztott a gyerekeinek egy-egy kis bagyut, amiben galleonok voltak.

- Na sipirc!