Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟙𝟛. 𝙴𝚕𝚏𝚎𝚕𝚎𝚍𝚎𝚝𝚝 𝚕𝚎𝚟è𝚕

________________________________

Másnap reggel az új környezet, az új kezdett iránt érzett kiváncsiság kezdett urrá lenni rajtam. Az ember jobb esetben a jóban reménykedik, de az élet nem élet könnyek nélkül, ahogy az iskola sem. Sosem tudjuk biztosra, hogy az a tavnév vajon mit fog hozni. Boldogság, reményteleséget, elveszetséget, célokat vagy esetleg fejfájást és könnyhullatást. Sosem tudni, hisz sosincs biztos jövő.

Zoey és az ikrek mellett sétáltam, miközben képes voltam újra és újra elcsodálkozni a Roxfort varázsában. A falakból mágia áradt, a festmények magukért beszéltek, az ablakokon besütött napsugarak, a pókháló a sarokban. Pontosan annyira hangulatos volt, amennyire kellett, hogy az legyen. A folyósókon a diákok nyüzsgése, beszélgetése visszhangzott, a cipők koppanásával egybevéve. Professzorok siettek el mellettünk, körülöttünk mindenhol varázslat áradt, lebegő gyertyák, néhol könyvek. Nevetés csendült, mosolyra görböltek az ajkak, néhány kisállat is feltűnt a lábak alatt. 

- Ti neveztek, csajok? - kérdezte Fred evés közben, amikor már a nagyteremben reggeliztünk az órák előtt. Ő, a testvére és néhány kíváncsiskodó körülöttünk ülő diák pillantgattak felénk. 

- Én nem vagyok az a versengős típus - feleltem őszintén és öntöttem a kupámba teát, miközben Zoey elnyúlt a kezem mellett és vett magának egy szelet kenyeret. 

- Ha meghalok a tusán Layla kinyír - jegyezte meg a szőke, mire félre nyeltem és beleköhögtem a poharamba. - Csak ugratlak, La. Nem jelentkezek.

A többiek kifejezetten jót szórakoztak a jeleneten, míg én az arcomat és az asztal törölgettem. Időközben a kis társaságunkhoz csatlakozott a Weasley család két legkisebb tagja, valamint Harry, pár perccel később Hermione is megjelenet az ő kócos hajzuhatagával. 

- Tegnap este még gondolkodtunk a dolgon - kezdett bele George és bekapott a szájába még egy falat tükörtojást. - Lehet, hogy Dumbledore direkt mondta, hogy ne próbálkozzunk, mert nincs is semmilyen korhatárvonal.

- Ugyan Fred. Ez Dumbledoretól gyenge húzás lenne - nézett fel a reggelijèből Harry. - Nagyon megtévesztő az öreg én mondom. 

- Látom újra eszel - szólalt meg hirtelen Ron és megbökte a könyökével a mellette ülő Hermionèt.

- Jobb módszer is van rá, hogy a manójogokèrt harcoljak - felelte kapásból a lány a lekváros pirítósát majszolva. 

- Erre az éhség döbbentett rá? - vigyorgott szemtelenül a vörös. Pontosan olyan volt, mint a velem szemben ülő ikerpár a természetère értve. 

- Vicces kedvedben vagy, Ronald.

Váratlanul a nyitott ablakokon át, baglyok száza röppent be és hangos szárnycsapások közepette keresték a címzetett. Egy szürke bagoly Zoey elé ejtett egy újságot és szállt is tovább, emellett Hermione és Ginny is kapott néhány levelet. Az utóbbi baglya, müzlitartóban landolt.

- Errol! Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? - sóhajtott Ginny majd beletemetkezett a kapott levelekbe, míg George kihalászta a tollast és letette maga melle, hogy szabadon csipegessen a reggelije maradékjából. 

- Apa reméli, hogy jól vagy te is - szólt Zoey levele mögül. - És büszke ránk, ő is Griffendéles volt.

Habár a bagolyt és George apró gesztusát figyeltem, elmosolyodtam a hallottakon. Személy szerint azon nem lepődtem meg, hogy nem kaptam levelet. Hisz ki küldene? Talán Narcissa vagy Lucius ilyen elvetemült ötletre vetemedne? Ugyan már. Ekkor hirtelen bevillant egy emlék, hogy igen is levelem érkezett mégpedig az Óduba aznap, amikor Zoey érkezett. Mrs. Weasley adta át vasárnap reggel. Zoey érkezése és az Abszol úton történtek után teljesen elfelejtettem.