Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟜𝟠. 𝙰 𝚑𝚊𝚛𝚖𝚊𝚍𝚒𝚔 𝚙𝚛ó𝚋𝚊

____________________________

A június szokatlanul heves esőzéssel érkezett. A várva várt meleg később érkezett, így amikor egy szerda délutánra kisütött a nap szinte minden diák és tanár az udvaron tartózkodott. A talaj még nedves volt, néhol tócsákban állt meg a víz, még a Fekete tó is kiöntött a medréből. A természet zöldje kivirult, a kora nyári növények virágoztak, a madarak vidáman repdestek a Roxfort birtoka felett. A nap melege felszárította a környéket és életet öntött mindenbe.

Lelkesedve tartottam Alicia-val Hagrid kunyhója felé. Már félúton észre vettük hatalmas termetét, ahogy éppen a kiskertjében tevékenykedett.

- Helló Hagrid! - köszöntem előre jókedvűen. - Mit csinálsz?

A félóriás felkapta a fejét és nagy mosoly terült el az arcán a bozontos szakálla alatt.

- Szerbusztok gyerekek! Cikórát gondozok, gyertek csak! Van friss süteményem!

Alicia elindult mellőlem, így szó nélkül követtem.

- Látom vége a tanításnak ma, nehéz volt a minap? - kérdezte a vadőr érdeklődve, miközben a kunyhójában mogyorós süteménnyel kínált minket. - Szomorú voltam a napokban, alig jártok le hozzám. Hát a többiek? Zoey? A kis Harry, Hermione? Na és Ron?

Egy egész órán át be sem állt a szánk. Panaszkodtunk a vizsgák és a tanárok miatt, elmeséltük az akkor aktuális történéseket, eseményeket, hiszen az élet javában folyt az iskolában. A vendég iskolák diákjai is előszeretettem vettek részt a Roxfort hétköznapjaiban. Új barátságok kötődtek, szerelemi szálak fonódtak és volt lehetőségünk látni néhány balhét is.

- Monddhh Hagggid - nyögtem ki nagy nehezen, miközben a száraz süteményt próbáltam lenyelni. - Mikh azok a növények a kviddicspályhhán?

A kérdés hallatán örömében tapsolt egyet.

- Mágikus sövény a harmadik próbához kell - informált a vadőr. - Dumbledore kért meg rá, hogy gondozzam őket, olyan hamar nőnek.

- Dumbledore bízik benned, azt is elmondta, hogy mi lesz a próba? - kérdeztem egy perccel később, miután sikeresen lenyeltem a falatot.

- Hogyne! - bólogatott Hagrid. - Nehéz és veszélyes feladat vár a bajnokokra, hisz olyan hatalmasra fognak nőni, hogy ellehetlesz tévedni köztük...

- Eltévedni? - kérdeztem vissza hirtelen.

- Ó, ne! - kapta a kezét a szája elé. - Én nem mondtam semmit!

- LABIRINTUS! - kiáltottam fel diadalmasan miközben két lábra ugrottam úgy, hogy a szék hátra borult. - Labirintus lesz a harmadik próba! Igen!

- Ssss - szólt rám a vadőr. -El ne járjon a szátok - kérte kétségbeesetten. - Nem én mondtam el nektek, ha Dumbledore megtudja...

- Ugyan már Hagrid -néztem rá vigyorogva. - Csak Harry tudja meg tőlem.

Természetesen aznap elmondtam a fekete hajú fiúnak, aki a hír hallatán egyszerre kezdett el örülni, majd váltott át a hangulata aggódóvá.

- Erre képtelenség felkészülni - akadt ki miközben a hajába túrt. Éppen a lány hálókörletbe tartottam amikor belé botlottam. - Nem tudtál meg többet?

- Csak ennyit - feleltem. - Támadó- és védő átkokat és különböző bűbájokat tanulmányozz! Ennyit tehetsz.

(...)

- Pssz!

Halk hangot hallottam magam mellől a másik padsorban. Előre lestem Binns professzorra, aki éppen a táblára írt, majd a srác felé fordultam.