Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟛𝟙. 𝙺𝚊𝚛𝚊𝚖𝚎𝚕𝚕

__________________________

Az ominózus vallomás után magához híven nem firtatta tovább a dolgot George, hisz látta rajtam, hogy megtörtem. Csak szorosan magához húzott és biztonságot adott. Testemet körbe ölelő karjai megfeszültek és hevesebben vette a levegőt, de egy rossz szót sem vetett rám, csupán néhány halk elsuttogott szitokszó hagyta el a száját.

Percekig csak magához vonva nyugtatott, míg nem az utolsó könnycsepp is legördült az arcomon, eltolt magától és mélyen a szemembe nézett.

- Az a félnótás már nem bánthat téged - suttogta. - Tudod, ugye?

Szótlanul bólintottam és mellkasára hajtva a fejem, hallgattam szívének eszeveszett dobogását. Minden ellenére ott, abban a percben, félig George ölében fekve, tudtam, hogy biztonságban vagyok.

- Mesélj nekem valamit. Magadról - suttogtam miközben felnéztem rá.

Kissé tétován eltűrt egy tincset a szemem elől és elgondolkodott.

- Mit szeretnél tudni? - kérdezett rá.

- Mi a legnagyobb félelmed? - mondtam ki, ami először eszembe jutott.

- Egy kicsit illúzió romboló lenne, ha bevallanám, hogy nekem is vannak félelmeim, nem igaz? - pillantott le rám szemtelenül mosolyogva.

- Mindenkinek vannak, Georgie - nevettem fel halkan. - Én, például félék a katicabogaraktól is és minden rovartól. 

- Hogy kerültél a Griffendélbe, Layla? A bátrak házába - kuncogott.

- Hát minden bizonnyal okkal - vontam vállat. - De ne kerüld ki a kérdést! Mi a legnagyobb félelmed? - kérdeztem miközben a kezén lévő bőrkarkötővel kezdtem el babrálni.

- Hogy nem szeretnek viszont - bökte ki egy kis idő elteltével.

- És szerinted viszont szeretnek? - kérdeztem rá halkan.

- Reménykedem benne - vallotta be. - De sokszor elbizonytalanodom benne.

Csendben hallgattam, ahogy ezek után több dologról kezdett el nekem mesélni, de percekkel később hirtelen abba hagyta.

- Tetszik? - kérdezte.

Zavaromban csak összehúzott szemöldökkel néztem fel rá, de amint a fejével a karkötőjére biccentett megértettem.

- Szép darab, különleges - bólintottam és elengedtem az említett tárgyat, amiben egy " G " betű volt vésve.

- Egyiptomban vettem, amikor Billt látogattuk meg. Szerencsét hoz, de... - kezdte, majd egy hirtelen mozdulattal kioldotta a karkötőt és lázán a tenyerébe ejtette. - Rád fér némi szerencse.

Azonnal vadul rázni kezdtem a fejem.

- Nem, George, ez a tiéd. Elveszem a szerencséd.

- Dehogy veszed, nekem te vagy a mázlim - suttogta és egyszerűen átkötötte a csuklómra.

(...)