Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟜𝟛. 𝙺ő 𝚔ö𝚟ö𝚗 𝚗𝚎𝚖 𝚖𝚊𝚛𝚊𝚍

_______________________________

Nehezen keveredtünk le a lelátóról,
de amint sikerült a szememmel a bajnokokat kerestem. Hatalmas öröm és kiáltások hangzottak fel még akkor is amikor már visszafelé sétáltunk a Roxfortba. 

- Készüljetek a bulira, griffendélesek - kurjantotta el magát Fred a tömegben. - Atom jó lesz!

Hirtelen kapta el valaki a vállam, mire már felfogtam a dolgokat Harry Potter már a nyakamban lógott. 

- Klassz voltál, haver - gratulált George azonnal és vigyorogva összeborzolta a nedves haját. - Én rád fogadtam. 

A többiek felől is kapta a gratulációt, majd én is büszkén mosolyogtam rá.

- Megcsináltad - ráztam a fejem hitetlenkedve. - Óriási vagy!

- Nem nem, csak a szerencse - tagadta szerénykedve. 

- Mit számít az, nem igaz Harry? Majdnem kimaxoltad a pontokat, ezért jár a buli - hajtotta Fred miközben hátrafordult felénk. - Kő kövön nem marad. 

Amit pedig az ikrek megígérnek azt be is tartják. Az öröm határtalan volt a próbát követő órákban. A Griffendél toronyban még a falak is megremegtek, amikre zászlokat aggadtak, eltolták a foteleket, így kialakult egy komplett táncparkett. Idővel pedig az elmaradhatatlan italokat és az iszonyat nagy mennyiségű étel is felkerült estére a konyhából. Hatalmas ünneplés tört ki Harry körül, mindenki próbált vele legalább pár szót váltani és gratulálni. 

Én egy asztalon ültem Alicia társaságában, míg Zoey Leevel kártyázott, az ikrek pedig a fogadásokat rendezték, amiből egyértelműen ők jöttek ki jól. Felháborítóan kevesen hittek a griffendél bajnokában, aminek meg is lett az ára. 

- Tessék - nyújtott felém egy újabb vajsört Alicia. - Ma semmi sem számít.

Kuncogva bólintottam miközben átvettem tőle az üveget. Elvettem a tekintetem a tánctérről és arra pillantottam amerre ő. Pontosan öt srácot figyelt, akik a félretolt kanapén punnyadtak és hangosan röhögtek valamin. Egy szőke vállig érő, két barna köztük az egyik göndör és két szinte fekete hajú.

- Melyik az? - kérdeztem a füléhez hajolva. A zene hangos volt, így senki sem hallhatta a kérdésem.

Hirtelenségem meglepte és még félre is nyelte az italát. Köhögve tette a szája elé a kezét.

- Basszus, jól vagy? - nevettem el magam, amint láttam, hogy nem előttem éri utol a halál. Bólogatva rám nézett.

- A szöszi - felelte és apró pír jelent meg az arcán. - Ötödéves, Alexander. 

Felváltva néztem rá, majd az említett srácra. Magas termete még ültéből is látszott, stílusa igazán egyedi volt. 

- Mire vársz csajszi? - kérdeztem vigyorogva a fiú felé bökve a fejemmel. - Azt mondtad ma semmi sem számít. Egy próbát megér, nem? 

- Nem is tudom - húzta el a száját. Közelebb kellett hozzá hajolnom, hogy halljam, amit mond. - Lehet van barátnője. 

- Ha nem lépsz ezt nem fogod megtudni - jegyeztem meg csipkelődve. - Táncoljatok. 

Elsápadva nézett rám, mire a szememet forgattam mosolyogva, majd leszálltam az asztalról. Egyenesen Zoeyhoz léptem, aki szó nélkül értette a jelem. Azonnal felpattant és már indult is a táncparketté szentelt helyre, én pedig megragadtam a félénk Alicia kezét és magammal húztam. Egyre többen gyűltek körnek, ahogy a tömegben ugrálva a zene ütemére táncoltunk. Legalábbis próbáltunk. Idétlen kézmozdulatoktól nem volt mentes, míg mindenki a szöveget üvöltötte egymásnak ide-oda ugrálva. A közkedvelt mugli banda meghozta a hangulatot, mire Alicia is feloldódott és képes volt őszintén nevetni velünk. A zene ritmusából kiesve ugyan úgy táncoltunk, egymás kezét rángatva ugráltunk az emberek között.