Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟛𝟠. 𝙼é𝚣𝚎𝚜𝚔𝚊𝚕á𝚌𝚜 𝚑𝚊𝚍𝚖ű𝚟𝚎𝚕𝚎𝚝

______________________________

Az utóbbi napokban meglehetősen sokszor utaztunk ezzel a módszerrel, mégis ahogy újra szilárd felületen álltam émelyegve néztem fel a girbegurba toronyszerű házra, amint megérkeztünk az Ódu birtokára.

- Na rendben, kölyök, én megyek is. Nem vagyok abban biztos, hogy szívlel engem Molly - szomorodott el a nagynéném. - Írok mindenképp, de nélkülem ne tégy semmit az ügyben! Ezt fogadd meg! Kellesz a segítségem, viszont most neked nyugalomra van szükséged. Kár mondanom, hogy ne törd a fejed a dolgokon mert úgyis az ellentétje lesz. Őszintén nem tudom, hogy mit mondhatnék - gondolkodott el majd kis idő álldogálás után magához húzott egy ölelésre. - Sajnálom, hogy pocsék nagynéni vagyok, kölyök.

Szótlanul és megilletődve hagytam, hogy átöleljen, de mire felfogtam volna már el is engedett. Hátrált két lépest és összepréselte az ajkait.

- Élvezd ki még ezt a pár napot és tanulj majd rendesen a Roxfortban, vagy tudom is én, hogy mit szokás mondani...

A csíntalan mosolya és az én kuncogásom beleveszett a hóesésbe. Körülöttünk újra fehér volt minden, az éjszaka alatt legalább öt centimétert esett, így jócskán benne gázoltam a fehérségben.

Megköszörültem a torkom.

- Hát, köszönök mindent Androméda és minden jót!

Még intett egyet a néném és egy pillantás alatt eltűnt a szemem elől egy hangos puffanás kíséretével. Egyedül álltam a birtokon a múltam árnyékával, ami mostantól mindenhol a nyomomban lesz.

A talpam alatt ropogott a friss hó, ahogy törtem magam előtt az utat egészen a bejárati ajtóig, ahol leráztam a sapkámról és a sálamról a pelyheket, majd benyitottam az ajtón, ám legnagyobb döbbenetemre a ház üresnek tűnt. Ugyanolyan díszes volt a lakás, de egy lélek sem tartózkodott a földszinten, viszont rendetlenség az volt minden mennyiségben. Az ebédlő asztal székei kihúzva, mosatlan tányérok annak tetején, ruhák a karosszéken.

Amíg felmértem a terepet lekaptam magamról a bakancsom és a meleg ruháimat. Próbáltam a lehető legkevesebb havat behordani, de ahogy megfigyeltem egy kis csíkos lábtörlő már ide volt készítve a lábbeliknek, így használatba vettem. A kissé átázott sálat és sapkát pedig a kandalló előtt elhelyezett fotelre térítettem. Ott közvetlen közelében hatalmába kerített a meleg hő bódító hatása. Percekig állhattam ott, aztán rászántam magam és az emelet felé vettem az irányt. Egyesével szedtem a lépcsőfokokat, néhol meg-meg reccsent a fa, de ezen kívül más zajforrást nem hallottam. A Weasley-családnál folyton lárma van, ennek ellenére szokatlan csend honolt az első majd a második emeleten is.

Az tény, hogy reggel tíz óra táj lehetett, de Mrs. Weasley ilyenkor már a konyhában szokott forgolódni.

Óvatosan nyomtam le a kilincset, majd tártam fel az ajtót. A látvány, ami fogadott igazán megmosolyogtatott. Két takaróba bugyolált vörös feküdt a saját ágyukban. Míg Fred hason, George a hátán húzta a lóbőrt.

Akkor ezért ez a nagy csend.

Átlépkedtem a szétdobált ruhákon és tárgyakon, mígnem elértem a szuszogó szeplősig és feltérdeltem a matracra. Vagyis majdnem. Inkább valamire. George mocorogni kezdett és fájdalmas nyöszörgésében bukott ki. Kikerekedett szemekkel helyezkedtem vissza állóhelyzetbe, míg a vörös hunyorítva elvette a kezét onnan, ahol az előbb térdeltem.