Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟜𝟝. 𝙱ű𝚗𝚝𝚞𝚍𝚊𝚝

_________________________

Még aznap küldtem egy válaszlevelet, amiben beszámoltam az elmúlt napok, hetek történéseiről. 

A tavasz közeledtével az idő javulni kezdett. Kevesebb eső áztatott minket, a hónak már nyoma sem volt. A természetben itt-ott kibújtak már a tavasz első virágai... az újjászületés ideje. Amikor a fák levelei lassacskán újra zöldbe öltöznek és rügyeznek, a nap melege az arcunkat cirógatja, a madarak visszajönnek. A tavasz a leggyönyörűbb évszak. Egy fagyos, zord időszak után megújul a világ. Újra életet lehel a természetbe a lágy szellő és a napnak sugarai. Ezzel együtt kivirult az élet a Roxfortban is. Nem könnyített a tanuláson, csupán jobb kedvre derített minket. A szabadban még kifogásolható volt a tanulás, ugyanis reggelente még megcsípte a fagy a talajnövényzetet, de javulni látszott a természet. Március beköszöntésével nem maradt el a várva várt kviddics meccs se. Egy kemény iskolai hét után, szombaton felüdülés volt később ébredni, ám hamar lehervadt a mosoly az arcomról, amikor egyedül találtam magam a szobában. Zoey bevetett ágya nézett velem farkas szemet. Kipihenten összekészültem, majd magamhoz vettem a kabátom és a pálcám. A szoba ajtajában állva még visszapillantottam, hogy szükségem van-e valamire, amikor megakadt a szemem a széken hagyott griffendéles sálon. Sóhajtva visszasiettem érte, majd onnan egyenesen a nagyterembe ballagtam. A meccsek előtti zsivaj fogadott, ahogy beléptem a helyiségbe. Alig tettem bár lépést Justinba botlottam és a mellette szégyenlősen álldogáló Susan-be. 

- Szurkolok a csapatotoknak - köszöntöttem őket őszinte mosollyal az arcomon. 

- Kösz, Layla - vakarta a tarkóját gondterhelten. - Csak ne essen semmi bajuk. 

Percekkel később végül helyett foglaltam George mellett. Hosszú csókot váltottunk, mire Ron fintorgására szétváltunk nevetve. 

- Öcsike, szedj össze valami csajt - reagált George vigyorogva. - Akkor nem adnál ki ilyen hangokat minden pillanatban, amikor elcsattan egy csók.

- Vagy ha megfogjuk egymás kezét - tettem hozzá kuncogva és szedtem magamnak rántottát. - Zoey? Lee? 

- A kviddics pályán - szólt Harry, Hermione előtt áthajolva. - Fél órája mentek el 'asszem.

Őszintén szólva, ritkán voltak ennyire nyugodt napjaink. Sietség nélkül reggeliztem és sikerült csendben, de jó hangulatban beszélgetnünk. A többieken még látszott a fáradság, ám amikor már kiértünk a meccs helyszínére izgatottság vette át a helyét. Aliciaék társaságában állapodtunk meg egy körben. 

- A mardekárnak már nincs sok esélye - jegyezte meg Katie. - Utolsó szándékos balesett és az a tag repül a csapatból. 

- Dumbledore hamarabb is bejelenthette volna - tette hozzá egy sötétbarna hajú lány, Jane. 

Két erős kéz fonódott a derekam köré miközben éppen hozzászóltam a témához. George az állát a vállamra tette és onnan figyelte a történéseket. Ösztönösen csúsztatta a kezem a kezére, ő pedig közelebb húzott magához. Kissé hunyorogva néztem a többiekre, ahogy a délelőtti napfény sugarai pontosan a szemembe sütöttek. 

- Mi az? - kérdeztem oldalra billentett fejjel, mire a lányok elpillantottak rólunk. 

Fred vigyorogva összenézett Alexanderrel, aki egy ideje szerves része lett a csapatunknak. 

- Csak féltékenyek - súgta a fülembe George. Meleg lehelete csiklandozta a bőröm. 

- Mire?

- Arra, hogy egy ilyen görög félistened van.