Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟚𝟜. 𝙰 𝚃ű𝚣 𝚂𝚎𝚛𝚕𝚎𝚐𝚎

(ÁTÍRÁS ALATT )

______________________________

Másnap reggel, szombaton későn ébredtem. Zoey nem volt az ágyában, és csak remélni tudtam, hogy tegnap este itt aludt. Bágyadtan tusoltam és reménykedtem abban, hogy a langyos víz felébreszt, ám tudjuk, hogy a csodák ritka számban fordulnak elő. Még megmostam alaposan a hajam, és egy törölközőt tekertem a testem köré. A tükör előtt állva a szeme elé kerültek a testemet borító kisebb hegek, és a vállamon húzódó forradás, amit a Világkupán szeretem. Egy vízcseppek száza gördültek le a testemen, míg végül megtörölköztem és felöltöztem. A hajamat törölgetve léptem ki a gőzből, és legnagyobb meglepetésemre Zoey az ágyán ült kócosan és csapzottan.

- Mi van a hajadban? - léptem oda hozzá összehúzott szemöldökkel.

- Mi lenne?

- Csak egy gally és falevelek. Semmi extra. Merre jártál? - kuncogtam halkan, miközben kiszedtem a hajából mindent, ami nem oda illő.

- Borostyánbogyót kerestem az ikrekkel, hajnalban - válaszolt Zoey. A hatás kedvéért még ásított egy nagyot, aztán talpra szökkent. - Most pedig gyere!

- Mi!? Hová? Várj már! - húztam ki a kezem a fogásából.

- Csak te tudsz olyan főzetet csinálni négyünk közül, ami nem halálos - nevette fel kínosan és a tarkójához nyúlt. - Az ikrek várnak fent.

- Hol fent?

- A hálójukban - felelte, és azzal a lendülettel kihúzott az ajtón. A nagy sietség hevében a fejemen lévő törölközött kellett fognom. 

- Várj, mi felmehetünk? - értetlenkedtem.

- Persze! Csak ők nem jöhetnek hozzánk! - bólogatott Zoey.

A klubhelységben csak néhányan lézengtek, szombat révén. Felsiettünk a fiú hálókörlet lépcsőjén, ahol aztán Zoey mutatta az utat az üres folyósokon. Akaratlanul is a hajamat és a ruhámat simítottam le, mielőtt megálltunk a 108 háló előtt, majd Zoey kopogás nélkül benyitott.
Megnyugodva tapasztaltam, hogy mindenkin van ruha és vigyor terpeszkedik mindkettőjük arcán. Körbe nézni sem volt időm, mert Fred elém ugrott.

- Ugye segítesz? Vagyis megcsinálod? - nézett rám lebiggyesztett ajkakkal, én pedig visszatartott nevetéssel bólintottam.

- Hú! Jó! Egész hajnalban a bokrokban, a gazban kúsztunk azokért a bogyókért. Tegnap hamar eltűntél és nem akartunk felébreszteni, ezért csak Zoeyt hívtuk - folytatta Fred izgatottan. - De meg tudod csinálni?

- Nyugi van már, Fred! - nevettem el magam, miközben leültem a legközelebbi ágyra és szétnéztem.

Hasonló elrendezésű volt, mint a miénk annyi különbséggel, hogy itt három ágy volt és mindenhol ruhák, pergamenek és cukros papírok hevertek a padlón.

- Csak egy kicsit van rumli - jegyeztem meg cinikusan.

- Tudjuk. Igaz milyen kellemes? - vigyorgott George. - Ha itt rend van, az már kellemetlen és megdöbbentő.

A velem szemben lévő ágyon feküdt az oldalán, karjával lazán támasztva a fejét. Elnevettem magam szólásán és mélyen a szemébe néztem.

- Nem is vártam volna más választ Weasley. Hol van Lee? - kérdeztem.

- Tiszta vizet hoz - legyintett Fred, miközben előpakolta az alapanyagokat, és az üstöt. Közben Zoey arrébb rugdosott néhány pólót a földről és leült oda, míg George felkapaszkodott lustán a saját ágyáról és átült mellém.