Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟘𝟛. 𝚅𝚊𝚍𝚒𝚍𝚎𝚐𝚎𝚗 𝚕á𝚗𝚢

_____________________________________

| George Weasley szemszöge |

A rémült tömegben futottunk az ösvenyen egy darabig, majd lefordultunk a jobb oldali erdőrészbe, apánk kérésére.

- Fred, szorítsd Ginny kezèt! Ne engedd el! - kiáltottam rekedten, ahogy átvágtunk a hömbölygő emberáradaton.

A kishúgunk a lábát fájlalta, amikor hirtelen vakító zöld fèny szelte kettè az eget. A sugárból egy kígyónyelvű, halálfej alakú felhőszerűsèg kerekedett ki, ami után még nagyobb lett a jajveszékelés.

- A Sötèt Jegy! - sikított fel mögülünk egy nő keservesen.

Fred azonnal reagált. Határozottan a fák közè kezdett minket húzni, félre lökve mindenkit, aki hátráltatott minket, míg Ginny rèmületèben elsírta magát.

- George tűnjünk már innen! - kiáltott rám Fred idegesen, amint megálltam egy pillanatra.

- De rengetek őr van. Mègis, hogy
jutottak be? - értetlenkedtem a csuklyás alakokat figyelve.

- Az kèsőbb ráèr megbeszélni, már èdes mindegy, hisz itt vannak!!! - toporzékolt Fred, fèlelemtől csillogó szemekkel.

- Jó, gyerünk! - indultam meg, mire vette az adást és tovább törte maga előtt az utat.

Az erdő mélye felé közeledve a mágusok száma csökkent és a sikolyok, ordítások is el-el halkultak. Fred hírtelen megtorpant ès írányt váltott.

- Ott vannak apáèk! - biccentett oldalra megkönnyebbülten.

Követtem a feje irányát és valóban ott várakoztak Barty Kupor, Percy főnöke mellett. Amikor aztán èszrevettek hevesen integetni kezdtek, és apa felmutatta a kezèben lévő fém űditősdobozt, mire Fred mèggyorsabban rohant előre, feléjük.

- Állj! - kiáltotta el magát Ginny, mire azonnal felékaptuk a fejünket.

- Mi az? - kérdeztük egyszerre Freddel.

- Ott az a lány! - magyarázta, miközben elengedte a kezem és irányt mutatott. - Ő is velünk jött a zsupszkulccsal.

A mutatott hely felé néztem, ahol valóban ott ült a fa tővében egy szőke lány, felhúzott térdére borulva.

Gondolkodás nèlkül indultam meg a lány felè, aki meg sem mozdult.

- George!! - kiáltott utánam Fred.

- Induljatok! Vidd Ginnyt, megyek utánatok!

- Nem! Hozd a lányt! - szólt utánam, majd Ginny kezét szorongatva feszülten pillantott szét.

Az erdő csendesebbnek bizonyult, amióta a Sötet Jegy az égre került, és kevesebb mágus bolyongott a fák között. Minden egyes lépésnél zörgött a talpam alatt az avar. Futva közelítettem meg a lányt, aki az érkezésemre felemelte a fejét.

- Layla? Te vagy? - hunyorgott rám könnyes szemekkel.

- George vagyok - mondtam szelíden és felé nyújtottam a kezem. - Akivel érkeztél, ő Layla?