Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟝𝟜. 𝙰 𝙵ő𝚗𝚒𝚡 𝚁𝚎𝚗𝚍𝚓𝚎

Zihálva ébredtem fel, hajam izzadt homlokomra és tarkomra tapadt. Szívverésem gyors ütemű volt, légzésem szapora. Ujjaim remegtek, mellkasom verejtékben úszott. Újra a szemem előtt villant a zöld fénycsóva, majd halk pukkanással édesapám a földön handolt.

Képszakadás után újra magam előtt felelevenítettem a mozdulatsort. Egy sötét bőrkötétes könyvbe hófehér kéz vésett szavakat.

Scribam eam!

Ismertem azokat a szavakat. Láttam már valahol. Ismerős volt nekem. Túl ismerős.

Azonnal bevillant a felismerés. Szapora légzésem csillapítva a pálcám után nyúltam és fényt varázsoltam. A lehető leghalkabban, hogy ne keltsem fel Zoey, kihúztam a fiókom és felmarkoltam a medálom. Amint kinyitottam összeráncoltam a szemöldököm.

Scribam eam!

Arcomra tapadt hajjal, kócosan, és izzadtam döltem vissza az ágyba, miközben a medált a markomban szorítottam.

Zavarodott voltam és felkavart. Tudtam jól, hogy láttam már ezt valahol, csak arra nem számítottam, hogy igazak az állításaim.

Halkan magamra öltöttem a köntösöm és bágyadtan léptem ki a sötét folyosóra. Csendben szedtem a lábaim lefelémenet a mosdó irányába, amikor is megreccsent a padló mögöttem. Ösztönösen a pálcám után nyúltam, ám az nem volt nálam.

- Ez az ösztön a mostani időkben hasznos, ám egyben átok is. A félelem és az elővigyázatosság mindennapossá válik, kölyök.

Megkönnyebbülten fújtam ki a bent tartott levegőm.

- Hello Sirius.

Közelebb lépkedett hozzám sötét alakja, amit csak a hold és pálcájának fénye világított meg. Kifejezetten rendezett külseje volt és friss illatú. Egyértelműen a zuhany alól jött.

- Álmatag vagy - felelte könnyedén, miközben fél karral magához vont. Friss szappan illata az orromba kúszott.

Nagyot sóhajtottam.

- Sirius - kezdtem bele komolyan, miközben a konyha felé vettük az irányt. A fali órán láttam, hogy fél egy múlt négy perccel. - Vannak visszatérő álmaim, amik apu haláláról szólnak, illetve.... a medálról.

- A medálról? - kérdezett vissza meglepedten. - Milyen álmok? Biztosan álmok?

Vállat vontam és megráztam a fejem.

- Fogalmam sincs Sirius, össze vagyok zavarodva. Apu halála után egy hónappal kezdődtek ezek az álmok, és mostanában egyre többször jön elő éjjelente egy-egy részlettel bővülve. Félek, hogy az agyam egyszerűen tovább szövi ezt a fájdalmas traumát és ez teljesen kiborít engem - fakadtam ki, miközben leértünk és helyet foglaltam az asztalnál. - Mindig kerül bele valami új, tegnapelőtt egy csuklyás alakot láttam besurrani egy hatalmas kovácsoltvas kerítésen, majd pedig a medállal álmodtam. Egy kéz egy naplóban írta le azt a pár szót, ami a medálba is van írva.

- Scribam eam?

Hevesen bólogatni kezdtem, miközben Sirius egy pohár meleg tejet tett elém. Tudtam, hogy tud róla és a jelentése sem volt titok előtte. Egészen biztos voltam abban, hogy Dumbledore mindenbe beavatta a rend tagjait.

- Az álmok valósághűek? - kérdezte egyszerűen, majd leült velem szemben egy pohár tejjel, amibe karamellszószt, szerecsendiót és egy csipet sót tett.