Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟚𝟝. 𝙱𝚒𝚣𝚊𝚕𝚘𝚖

_________________________

A bajnokok kihirdetése után a griffendél klubhelységben őrült felhajtás kerekedett ki. Természetesen ez legnagyobb aranyban Frednek és Georgnak volt köszönhető. Secperc alatt megjárták az utat a konyháig és tucatnyi vajsört, különféle süteményeket, kalácsokat hoztak fel. Mivel az ünnepi vacsora alatt a kíváncsiság miatt alig evett mindenki, azonnal lecsaptak az újonnan érkezett desszertekre. A rádió hangját feltekerték és tippem sincs, hogy honnan, de Lee egy hatalmas griffendéles zászlót is szerzett.

Sóhajtva huppantam le a kanapéra Fred mellé.

- Mi ez a komorság? - fordult felém és átnyújtotta a vajsörét.

- Nem, most nem kérek - ráztam a fejem automatikusan.

Folytatni a mondtatómat, ha akartam volna sem tudtam volna. Kinyílt a portré ajtaja és Harry lépett be rajta falfehér arccal. Körülötte mindenki egyszerre kezdett el tapsolni és fütyülni. Megdöbbent, ahogy Fred mellőlem pillanatok alatt felpattant és előtte termett testvérével.

- Miért nem szóltál, hogy beneveztél? Még szakállad sem nőtt! - vigyorogtak és elismerően hátba veregették a sokkos állapotban lévő Harryt.

- Nem neveztem be! Én nem tudom hogyan... - motyogotta a fekete hajú fiú.

- Ha már nem én lettem, jó, hogy legalább griffendéles.. - bokszolt a vállába Angelina.

- Most visszavághatsz Diggorynak a kviddics meccsért, Harry! - visongott Katie Bell örömében.

Közben Zoey is betolakodott a bejáratnál összegyűlt tömeg közé és összeborzolta mosolyogva Harry haját.

- Szereztünk kaját, Harry, gyere...

- Nem vagyok éhes...jól laktam a lakomán! - tiltakozott esélytelenül Harry.

A fiú próbált kiszabadulni a tömeg közepéből, de valaki mindig elállta az útját, és megállás nélkül faggatták, hogy mégis hogyan sikerült kijátszania Dumbledore tervét. Eközben Lee a hátára térítette a Griffendéles zászlót és vigyorogva magyarázott valamit. Hiába mondogatta Harry, hogy fáradt és aludni szeretne, a többiek csak elengedték a fülük mellett és tovább kérdezősködtek, gratuláltak.

Ahogy megelégeltem mindezt Harry karját megragadva kihúztam a harsogó griffendélesek közül, ő pedig megkönnyebbülten, hálásan nézett fel rám, ahogy minden kérdést taszítottam előle. A fiúk halókörleti lépcsőfordulóig meg sem álltam. Ahogy lefékeztem és magam felé fordítottam Harryt, azonnal kitört belőle minden. Össze-vissza magyarázott én pedig összeráncolt szemöldökökkel hallgattam.

- Nem én dobtam be a nevemet! Miért tettem volna! Miért hiszi ezt mindenki?! Jó, persze jó volt a gondolattal játszani, de nem akartam nevezni! Ez hülyeség! - dühöngött kétségbeesetten.

- Én hiszem, hogy nem dobtad be a neved a serlegbe, de, ha lenyugodtál és józan ésszel belegondolsz, akkor valaki bedobta helyetted kérés nélkül - mondtam ki a nyilvánvalót. -
Mit mondott Dumbledore?

- Nem tud mit tenni, a serlegen fölbonthatatlan szerződés van. Mordon szerint zagyvalóátokkal került be a nevem.

- Tehát, versenyezned kell... - sóhajtottam elkeseredetten.

- Igen! És a próba november huszonnegyedikén lesz! Csak a bátorságunkra és a pálcánkra lesz szükségünk, ennyi infót kaptunk - vont vállat zaklatottan. - Hol van Hermione?

- A hálójában. Nem bírta elviselni a visongást, de hisz neked - feleltem.

- Ron? - túrt bele a hajába idegesen.