Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟘𝟜. 𝙺𝚒𝚖𝚘𝚗𝚍𝚘𝚝𝚝 𝚜𝚣𝚊𝚟𝚊𝚔

___________________________________

Mrs. Weasley ölelèse döbbentett rá, hogy mi hiányzik az èletemből. Egy gondoskodó Anya, aki meghallgatja a legbutább gondolataimat is.

Az említett ellèpet tőlem, kedvesen rám mosolygott, majd levette a legfeső polcról a kosárkát, ès átkötözte a sebemet szó nélkül.

- A padlásszellem magányos. - szólt hirtelen egy hang.

Ösztönösen a lépcsőfeljáró felé kaptam a fejem, ahol is Fred - csak sejtettem - állt laposakat pislogva.

- Neked is jó reggelt, Szívem! - üdvözölte Mrs. Weasley a fiát, megjegyzését figyelmen kívül hagyva.

Rámosolyogtam a vörös srácra, amitől neki is mosolyféle kúszott az arcára.

- Már jobb színben vagy, mint akkor. Jó látni, hogy mosolyogsz. Persze csak miattam, tudom. - jegyezte meg játékosan, mire elnevettem magam.

- Na látod, ez volt a célom. - húztak ki magát győztesen, majd elsétált az édesanyja mellett és nyomott egy csókott az arcára.

- A kis barátotok küldött tegnap levelet. Itt van ni! - jutott az eszébe Mrs. Weasleynek, majd felkapott a poharak mellől egy borítékot, és átnyújtotta a fiának.

- Klassz! Akkor bevállt a lázrobbantó! - vette el vigyorogva a levelet.

- Már megint miben sántikáltok George-dzsal? Nem volt elég az a csalipálcás trükk!? Na meg az a pelikános akármi! - mérgelődött Mrs. Weasley, mire Fred elcsent az asztalról egy almát, majd nyakát behúzva kisurrant az konyhából, jelezve nekem, hogy tartsak vele.

Míg Fred jóízűen elrágcsálta a gyümölcsöt, addig én a falra szerelt polcokat és az az alatt lévő komodot vettem szemügyre. Különböző méretű és szìnű képkeretek sorakoztak a hozzájuk tartozó mozgó tagokat ábrázoló fényképekkel. Mindegyik képen szinte csak vörös hajú ifjoncok voltak, és mind más csinált éppen. Volt, aki hintázott egy fa alatt, vagy éppen epret szedett a kiskertben, vagy fura gnómszerűségekkel gyűlt meg a baja. Egy egészen apró kisfiút két hajszálpontosan egyforma nagyobbacska - akik kizárólagosan Fred és George lehetett - vett körül és mindenféle grimaszokat vágtak a csöppségnek. A sok vörös hajú fiú közül kitűnt egy mosolygós kislány, aki minden bizonnyal csak is Ginny lehetett. De, ezek mellett jónéhány családi fénykép is heverészett a komódon, és ezek közül egyett jobban szemügyre vettem.

Összesen kilenc tag állt egymás mellett és széles mosollyal integettek a képen.

- Az tavaly nyáron készült, amikor Egyiptomban voltunk. - mondta Fred és feljebb tornázta magát a kanapén.

- Biztos szép hely. - jegyeztem meg halkan.

- Elképesztő volt! Ront megpróbáltuk bezárni az egyik piramisba, de anya közbe lépett. - sóhajtott gondterhelten. - Azóta is a nyakunkon van.

Kuncogva tettem le a képkeretet.

- Ne, ne tedd le! - kelt fel a kanapéról és hozzám sietett.

Magához vette a képet, és egyessével bemutatta a családját.

- Anyát, Apát és Ginnyt már ismered, na meg engem is, és persze Georgeot is, aki hősiesen megkerestt téged az erdőben. - mutatott rájuk az üveglapon keresztül, majd rámsandított. - Ő itt Percy a család okostojása. Ő pedig Charlie, aki sohasincs itthon, mert Romániában dolgozik sárkányokkal, és évente egyszer, ha haza tolja a képét. És végül Bill, aki Egyiptomban dolgozik, és valójában őt látogattuk meg. Ő a legidősebb.