Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟙𝟠. 𝙶𝚢𝚎𝚗𝚐è𝚕𝚔𝚎𝚍ő

______________________________

Egy kellemes hétvége után még napokat tudna az ember az ágyban tölteni, tudván, hogy az égegyadta világon semmi dolga nincs. Ám, mint tudjuk az élet nem ennyire kegyes, így hétvége ide vagy oda, a hétnek valahol el kell kezdődnie. Nehezen induló reggelek, csésze kávék, a padra hajtott fejű diákok, ásító tanárok.  Pontosan ilyen egy hétfői nap reggele. Ahogy a napok követik egymást, napról napra könnyebb az indulás tudva azt, hogy lassan újra hétvége. Ezzel a tudattal szerda reggel motiváltabban keltem fel és szedtem rendbe magam. Sajnos az én nyugodt reggelem másra nem ragadt át. Ahogy a nagyterembe értünk, már távolról hallottuk Ron és Hermione veszekedését. Próbáltunk a két tagtól távolabb ülni, pár perccel később Harry ült át mellénk.

- Esküszöm, hogy némító bűbájt küldök rájuk -  mordult fel Harry és letette a magával hozott tányérját. -Legalább addig fognák be, míg megeszem nyugodtan ezt az átkozott rántottát.

Egyet kellett vele értenem, miközben szedtem magamnak is az emlegetett ételből.

- Egyszer találkoznod kell Siriussal - jegyezte meg halkan a szemüveges fiú, hogy csak én halljam. - Elég jó fej, már amikor az életem része. 

A kérésemet szívesen teljesítette, és mesélni kezdett a keresztapjáról. Egyéb információkat osztott meg, a szüleiről is beszélt nekem.  Arra kaptam fel a fejem percekkel később, hogy az ikrek ballagtak hozzánk és levágták magukat mellénk.  Szokatlanul csendben reggeliztek, ami az ő esetükben, - ahogy megismertem őket -  roppant nem jó jel.

- Mi ez a csend srácok? - hajolt át előttem Zoey. Szőke haja az arcomba és a tányéromba hullott egyaránt. 

- Zoey! A hajad! 

- Oh, bocs La! - nevetett fel, mire nagyokat pislogva kiemeltem a hosszú fonatát a reggelimből. 

- Ugyan, már hozzá szoktam. Ne is törődj vele! Szeretem, ha hajszálak, esetleg tincsek úszkálnak a reggelimben -  ironizáltam és egy egyszerű tisztító és szárító bűbájjal elrendeztem a nedves hajvéget.

- Mivel délután már megint elaludt ez az idióta  - bökött a fejével George felé. - Így hajnalig fent volt és nem hagyott aludni engem sem.

Akaratom ellenére is felnevettem.

- Szóval, hajnalok hajnalán aludtatok el - értelmezte a hallottakat Zoey. - Merek fogadni, hogy Piton óráján befogtok aludni.

- 2 galleont teszek rá - bólogattam Zoey megállapításán.

- Fel - felesleges, ma nem megyünk be az órákra - felelte ásítva Fred és nagyot harapot a pirítósából.

Kérdően néztem rájuk, velem egyidejűleg Harry és Zoey is. Az utóbbi felvonta világos szemöldökét és kissé felháborodva szólt : 

- Mi az, hogy nem jöttök!? Ki fogja belerobbantani Piton képébe a hülye haláleszenciáját?

- Nyugi, Zoey, még van rá majdnem két évünk - erőltetett magara egy fáradt mosolyt George.

- Mi lesz akkor, ha McGalagony Professzor rajta kap, hogy nem vagytok órán? - kérdeztem kételkedve az ötletben. - Ugyanis ma van átváltoztatástan.

George szólásra nyitotta száját, de Harry megelőzte.

- Most megyek - pillantott Ronra és Hermionère akik - még mindig  veszekedtek - a kijárat felé mentek. Teljesen elfelejtkeztek róla. - Az első óránk Mordonnal lesz.