Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟘𝟟. 𝚂𝚎𝚙𝚛ű𝚗𝚢è𝚕 𝚑á𝚝án

____________________________________

Reggel, ahogy kinyitottam a szemem azonnal bevillantak az emlékek. Liam, apu, Jaxon és én. Hajnalban többször felriadtam, de George mindig mellettem volt. Hol van George?

Hirtelen ültem fel, amitől kissé meg is szédültem, de George sehol sem volt. Egyedül voltam Ginny világos színű szobájában. Tehát felhozott. Lassan rendeztem magamban a gondolataimat míg magamhoz vettem a tiszta ruháimat és lebotorkáltam a földszintre. Az ebédlőasztalnál Mrs. Weasley éppen szakácskönyvet olvasott. Kedvesen köszöntött engem, majd az különös órájukra pillantottam. A kis mutatok mind azt mutatták, hogy Charlie és Mr. Weasley munkában vannak, míg Percy éppen hazafelé tart. A fürdőszobában lekaptam a polcról egy töröközöt, levetkőzöttem, és beálltam a zuhany alá. Tudtam magamban, hogy nem szabad gyengének lennem, de képtelen voltam nem az lenni. Akármennyire nem akartam, hogy feltűnjön bárkinek is az, hogy vannak problémáim, képtelen voltam úgy tenni, mintha minden rendben lenni. Közel sem volt rendben minden. Nem lehet egy halált úgy felfogni, hogy kész vége, ennyi. Nem, nem és nem. Persze, mindenkivel máshogy van ez, de bennem mély nyomott hagyott. A víz egybeolvadt a könnyeimmel, míg alaposan hajat mostam. A gondolataim ezer felé voltak, mégis mindig egy helyen kötöttem ki.

A zuhanyfülkéből elhúztam a függönyt, megtörölköztem és felöltöztem. Szerencsére a kötés vizesen könnyebben levállt a vállamról igy azzal nem volt baj. A csapban újra alaposan megmostam az arcom hideg vízzel, hisz nem akartam, hogy lássák a könnyeim, a kisírt szemeim. Persze, ha az oly egyszerű lenne! Ugyan a kipirosodott szemeimmel és a karikákkal nem tudtam mit kezdeni, de frissültebb arcom lett a hidegségtől, és én is magahoz tértem.

Feltöröltem a kicsapodott cseppeket, magamhoz vettem a nedves törölközöm és épp, amikor kiléptem az ajtón megakadt a szemem egy kupac frissen mosót ruhán, amit úgyszínt magahoz vettem és azzal együtt hagytam el a fürdőt.

- Ó, a csudába! Elfelejtettem! - csapott a homlokára Mrs. Weasley, amint meglátott. - Add csak, Kedvesem!

- Maradjon csak, Mrs. Weasley. Megoldom - mosolyodtam el és kisitettem a bejárati ajtón mielőtt még tiltakozni kezdett volna az asszonyság.

Kint az udvarra érve láttam, hogy Harry, Ginny, és a testvérei a birtok kis tavában fürdenek. Távolról néztem végig, hogy szegény Ron legalább két métert repült mielőtt a vízbe ért volna. Kuncogtam egy sort, míg a szártókötelhez értem - ami a ház mellett volt felhúzva - , de nem voltam egyedül.  Bill kint ült a hintaágyban és újságot olvasott egy hatalmas bögre kávé társaságában.

- Hello, Bill. Van valami hír? - kérdeztem az újságra utalva, miközben letettem a hatalmas kosarat és egyessél kezdtem el kirázni a pólókat, atlétikat. Szerencsere Mrs. Weasley aznap csak ezeket mosta.

- Szia, teregető lány. - pillantott fel az újságból, mire elnevettem magam. - Mèg mindig csak a Reggeli Prófèta próbálja eltussolni az ügyet, több kevesebb sikerrel. Sőt, ma hivatalossá tettèk, hogy a Minisztèriumból is eltűnt egy ember.

- Hogy? Ki tűnt el? - pillantottam hátra a vállam felett.

- Bertha Jorkins. Azt mondták rá, hogy gyakran elkoborol ès, hogy iyen tèren megbízhatatlan meg, hogy az agya akár egy lyukas üst. De èn kètlem. Ilyet nem hozhatnak le egy újságban. Bár Rita Vitrol előszerettel kritízálja az embert. Engem egyszer " loboncos huligánnak " titulált.

- Valaki lyukas üstöket emlegetet? - lèpett hozzánk kíváncsian Percy, aki az imént hopponált haza.

- Nem, dehogy! - szóltunk mind a ketten egyszerre.