Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟚𝟟. 𝚂á𝚛𝚔á𝚗𝚢 𝚊 𝚕á𝚝𝚑𝚊𝚝á𝚛𝚘𝚗

________________________

A kellemes hétvégi pihenés után, még a hétfői dupla sötét varázslatok kivédése tanóra sem vette el a kedvem. Egész délelőtt mosolyogva jártam a kastély fala között, amit persze a többiek szóvá is tettek, és legnagyobb meglepetésemre két festményalak is megjegyezte. Nos igen, míg a Weasley ikrek a halálukon voltak azzal az indokkal, hogy hétfő van , Zoey pedig szimplán álmos volt, mert vasárnap késő estig tanult, így fáradsága miatt szokatlanul csendes és kissé rossz kedvű volt, ami rá abszolút nem jellemző. Bár sosem mondtam magamat egy korán kelő típusnak, de ma reggel jobb lábbal keltem. Az egészen biztos.

Mordon professzorral, a dupla óra után  - ahol a nonverbális varázslást gyakoroltuk - a pince felé vezető folyosón sétáltam egyedül. Justint szerettem volna elcsípni és visszaadni neki, amit kölcsönadott könyvet szombaton vacsora közben, hisz tudtam, hogy Harryékkel lesz bájitaltan órájuk, így egyenesen feléjük vettem az irányt.

A kissé sötétségbe borult és hűvös folyosón egy lélek sem tartózkodott pedig már éppenséggel vége volt az óráknak, csupán a lakkcipőm sarkának a koppanása hasított a levegőbe minden egyes lépésnél. Éppen befordultam a bájitatanterem folyosójára amikor egy túlságosan ismerős, lekezelő hang ütötte meg a fülem.

- Hogy tetszik Potter? - kérdezte fennhangon Draco Malfoy. - És ez még nem minden, nézd csak!

Több mardekáros nyakkendőt viselő diák ácsorgott Harry és Hermione körül, néhány griffendéles és hugrabugos tanulóval együtt. Justin arcán is átfutott a tekintettem, majd megállapodott Draco mellkasán - és jó pár mardekáros társának - ahol egy piros felírtú kitűző díszelgett, amit abban a pillanatban, ahogy a szőke fiú megérintette az színt váltott. Pontosan nem láttam a felíratott rajta, de legelőször Hermione MAJOM kitűzője jutott az eszembe, amivel túlságos lelkesen toborzót embereket az alapítványához, de ahogy közelebb értem hozzá lekonyult a szám széle.

Potter a bénák bajnoka

Ez állt tisztán kivehetően, rikítóan villogó zöld színnel a jelvényen. A mardekár delegáció a hasukat fogták a nevetéstől, zengett az egész folyosó, sőt még néhány hugrabugroson is felvedeztem az említett kitűzőt. Nem vettek észre Harryék, mivel mögéjük álltam, miközben a Justintól kapott regényt szorongatva vártam a fejleményeket szótlanul.

- Nagyon vicces, mondhatom! - vetette oda Hermione egy sötét vállig erő hajú lánynak és társainak, akik a lehető legharsányabban kacagtak. - Biztos sokáig gondolkodtatok rajta...

Egy vörös hajkoronát kerestem a szememmel. Ron a falnál állt jóval távolabb Dean Thomas és Seamus Finnigen társaságában. Nem nevetett, de nem is állt ki Harry mellett.

- Akarsz egyet, Granger? - kérdezte gúnyosan Malfoy és a bozontos hajú lány felé nyújtott egy kitűzőt. - Szívesen adok, van egy csomó. Csak ne érj hozzá a kezemhez, mert most mostam meg. Nem akarom egy sárvérűvel bemocskolni.

Bár nem láttam az arcát Hermione-nak, de megfeszült mellette Harry. Düh ébredt bennem, Draco Malfoy jogtalan, bántó és lekezelő szavai hatására, de ennek ellenére is higgadt maradtam. Ám, ekkor több minden történt egyszerre.

- Ne beszélhetsz így vele, Malfoy! - közöltem fennhangon, de hangomat elnyelte a duruzsolás. Először nem is értettem, majd megláttam Harry kezében a varázspálcáját. Ugyan ebben az időben Draco Malfoy is rászegezte a sajátját.

- Elég! Malfoy, Harry! - szóltam rájuk erőteljesen, figyelmeztetően.

Harry összerezzent egy pillanatra, és hátra kapta a fejét felém.