Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟛𝟡. 𝚃ú𝚕𝚟𝚒𝚕á𝚐𝚒 𝚔ó𝚛𝚞𝚜

______________________________

Naiv voltam amikor azt hittem, hogy a január első hete még laza lesz. Nos, ennek pont az ellentetje történt. Óriási hajtás vette kezdetét, azonnal belelendültünk az új anyagrészekbe, tucatnyi házifeladatot sóztak ránk. Ezt a pár napot, ha egy szóval jellemeznem kellene, akkor azt mondanám, hogy: nyüzsgés. Minden tanár szentül állította, hogy levagyunk maradva a tanagyaggal, így egyszerre próbálnak mindent átvenni, annak ellenére, hogy reggelente a fele osztály azt sem tudta, hogy milyen órán ült. Délutánonként a könyvtárban vagy a nagyteremben tanultunk, estére pedig örültünk, hogy bedőlhettünk az ágyba. A pénteki órák után, amikor éppen Zoeyval a mugliismeret teremből jöttünk ki, Frics a szemközti falról próbálta leszedni a karácsonyi girlandot létrán állva. Az összes roxforti folyosó kezdett kiüresedni a díszeket tekintve, immár, hogy elmúlt a karácsony.

- Hát nem láttok az orrotoktól, ti csirkefogók! Tilos dolgot csináltok, ott a tábla! Gyertek csak ide! - kiáltott le a létra tetejéről az öreg gondnok egy hetedéves mardekáros fiúcsapatra, akik éppen a kastély falaira ragasztottak eltávolíthatatlan ragasztóval gúnyos képeket Fricsről.

Tehát elkezdődött újra minden..

Kevés diák lézengett a folyóson, de abban a pillanatban mindenki kuncogott, nevetett. 

- Ne kelljen lemennem! Nem mondom mégegyszer! Bitangok! 

Ennek ellenére a diákság a fiúkat biztatta, köztük Zoey is, akit a bosszúvágy hajtott, mert a hét elején sikeresen elesett a lépcsőfordulóban hagyott Frics szerszámos ládájában. 

- Megérdemli az a vén orángután! Nem hiszem el, hogy lehet..

Megfagyott a levegő. A vén gondnok alatt a létra megingott, ahogy hadonászott a kezével. Elvesztette az egyensúlyát és dőlésnek indult pontosan felénk.

- Mobilicorpus!

 Zoey sikolya volt az első, amit felfogtam, majd azonnal félre ugrottam a dőlés szögéből és összehúztam magam, összeszorítottam a szemem ösztönösen. Fájdalmasan hangos csattanással ért földet a létra, ami után azonnal kisebb porfelhő alakult ki. Frics hosszas jajveszékelése az egész kastélyban hallatszódott. 

Riadtan néztem körül. Zoey nem messze tőlem kissé leblokkolt állapotban volt, a tanulók néma csendben eltátott szájjal figyeltek, a mugliismeret tanterem ajtajában pedig Burbage professzor előreszegezett pálcával  állt. 

- Frics úr! Vigyázzon jobban, én mondom veszélyes szakma! - kiálltot fel a professzor a halálfélelemmel lebegő gondnokhoz. - Várjon lehozom!

Földbe gyökerezett lábakkal álltam. A gondnok a levegőben lebeget kapálózva, majd a talpa nagy nehezen talajt fogott a bűbáj segítségével. 

- Csak ne ficánkolna ennyit, de tudja mit? Leszedem én ezeket a micsodákat, menjen máshová! Életveszély maga, nem látja?! Gyerekek vannak a közelében! - rivalt rá a magas mugliismeret tanár, ám ő csak remegve, szótlanul hevesen bólogatott, majd amint tudott el is sietett vissza sem nézve. Talán többet nem is akar erre jönni. 

- Diákság, mindenki jól van? - tette fel az elvi kérdést a professzor majd az egyhangú " igen" után elkezdte lelebegtetni a girlandokat önszántából. - Nos, fiatalság ezért tanuljatok, hogy közel fél lábbal a sírban ne vén mogorva gondnokok legyetek!