Bársonyrózsa // GEORGE WEASLEY // HUN. ff.

𝟛𝟚. 𝙼é𝚕𝚢𝚣ö𝚕𝚍

_______________________

Másnap délután, azaz szombaton, a Roxmosrt látogatását engedélyező papírunkat meglengettünk Frics előtt, aki csak grimaszolva rábólintott. Ahogy kiléptünk a kastély bejáratán a téli fagyos szél az arcunkba csapott, aminek persze hangot is adott pár diák. Összébb húztam magamon a vastag talárom, megigazítottam a sapkám és szorosabbra fogtam a nyakamat körbeölelő griffendéles sálam. A hideg ellenére a jó hangulat nem hagyott alább. Csatlakoztak hozzánk Harryék és még Ginny is, amitől aztán teljes káosz alakult ki. Az utóbbi, szegény pára legalább kétszer, ha nem többször, kötött ki a hórengetegben. Merthogy Fredet és Georgeot hatalamába kerítette az örök gyerek fogalom. Ahogy volt lehetőségük az úton, és aki éppen nem figyelt azonnal akkora hógolyó találat érte, hogy még látni is fájt. Apropó a tél varázsa. A Roxfort udvara és tava hófehérben pompázott, esetleg jégbe fagyva. Az üvegházak már párásan csillogtak, és a csupasz ágakon megállt a vastag hóréteg arra várva, hogy, aki alatta jár egyszer csak jól rázuhanjon. A kastélyból kivezető ösvényen csupán néhány pata és mancs nyom volt a friss hóban kirajzolódva, ezeket követve a mi hótaposóink formája lett belemintázva.

A bakancsom orrát figyelve lépkedtem Harry mellett, aki még mindig a titokzatos hollóhátas lányon filozott.

- Hívd el ma! - tanácsoltam. - Biztos lesz olyan hely, ahová egyedül megy.

- Ez nehéz! - sóhajtott. - Még a mosdóba is legalább három lány kíséri. De, hogy miért, azt nemtudom.

Felvont szemöldökkel néztem rá.

- Említetted, hogy Hermionet megtámadta ott egy troll, majd macskává változott, és Hisztis Mirtill ott meg is halt. Valamit kifelejtettem?

- A lánymosdóban nyílik a titkok kamrája. Oké, oké. Értem - sóhajtott lemondóan.

- George! - kiáltottam hátra, mire pillanatok alatt mellettem termet a vörös szeplős srác. - Mond meg neki, hogy ne legyen beszari - mutattam Harryre.

- Hát öcskös, ne legyél beszari - tette a kérésem George, majd kérdően felém fordult. - Mitől is van betojva ennyire?

- Lány ügy. - feleltem. 

- Akkor azt hiszem itt nem vagyok elég. Freddie! - nézett hátra a válla felet. - Ide szakértelem kell.

Visszatartott nevetéssel néztem, ahogy az ikrek arrébb vonszolják Harryt és heves beszélgetésbe kezdenek.

(...)

Valójában tökéletesen kitervelt tervünk nem volt azzal kapcsolatban, hogy hol kezdjük a vásárlást így, ahogy a kedvünk tartotta, úgy tértünk be az üzletekbe. Nem meglepő módon Zonkó Csodabazárját nehezen hagytuk el és a Mézesfalásban is hosszú időt töltöttünk el a rengetek különleges, furcsa és némelyik igazán érdekes ízvilágú édességek mellett.

Ahogy kiléptünk az említett boltból George hirtelen mellettem termett és semmi előjel nékül magához húzott, az ölébe kapott és a kirakat előtt összehordott hókupacba hajított. A taláromon keresztül azonnal érezni kezdtem a hideget és a sálam alá bejutott havat. Nevetve és prüszkölve sepertem ki a fehérséget az arcomból, majd magam mellé pillantottam, ugyanis abban a pillanatban landolt nem messze tőlem egy szőke hajzuhatag, azaz Zoey. 

- Egy kicsit eláztál, te lány - nézett rám győztes mosollyal George.

- Csak nem szeretnéd, hogy újra a gyengélkedőre kerüljek, Weasley? - dobtam be azt a dolgot, ami után tudtam, hogy mi lesz a reakciója.