Egymás nélkül 2.

10. Álomszerű

Liem.

Ahogy ott álltunk, a gravitáció mintha megállt volna , álom szerűnek tűnt az egész. Megőrülök a finom puha szájáért. A csókja lágy volt, végtelenül gyengéd. Mélyen felkavart, a pulzusomat az egekbe lökte. Ártatlan volt, bensőséges, a lelkemet perzselte, majd hirtelen abba hagyta és vissza tértünk a való világba... Átlagos napnak indult , átlagos emberekkel , szórakozni indultunk és egyikünk sem számított erre.. Láttam rajta hogy kissé kényelmetlenül érzi magát így magamhoz öleltem jó szorosan.

- Nem álmodom? ~ kérdi tőlem.

Muszáj volt elmosolyodnom , egyszerűen nem bírtam vissza tartani. Ugyan arra gondoltunk .

- Ha ez egy álom, akkor én is ugyan azt álmodom. De ez nem álom,  ha az lenne akkor nem hagytuk volna abba .. ~ nevetem el magam .

A szívem hevesen kalapál,  már már alig kapok levegőt.. Sok lány volt az életembe de sose éreztem így.. Végül elindultunk de nem bulizni hanem vissza a szálláshelyre kéz a kézben.

- Megérkeztünk. ~ fordul felém mosolyogva .

Ki veszi a kezét a kezemből és megpróbál sunyin be szaladni a házba. Elkapom a karját és magamhoz húzom.

- El akartál szökni tőlem? ~ suttogom a fülébe viccesen.

- Dehogy ... csak.. csak...nem tudom...ez nekem még nagyon új..nem tudom mit kell ilyenkor csinálni vagy hogy mit lehet , mit nem ...~ szégyenlősen néz rám ami elég keményen beindít.

Új még neki? Pedig gyönyörűen szép..hogy hogy nem volt neki egy barátja sem? Mindegy is .. Eltűröm a haját hogy jobban lássam a szemeit és az arcát.

- Butus.. le maradt a jóéjt csókom, anélkül hogy tudnék aludni ? Vagy szépet álmodni? ~ vigyorgok rá majd megcsókolom a homlokát.  - Jó éjt Allison , álmodj velem , én is veled fogok . ~ duruzsolom a fülébe.

Majd gyengéden megcsókolom.

-Khm.!!~szakított félbe
Minket az apja ...