Egymás nélkül 2.

44. Ma jönnek a nagyiék...

Lara.

Mi ?.. Mi történt?.. Komolyan rám esett ? Most .. tényleg össze ért a szánk? Képes volt így elszaladni ?.. Az a szemét! A párnámba temetem az arcom és síkotok majd elő veszem a telefonom és hívóm de figyelmen kívül hagyja ... Hogy merészeli? Az a kis... miért velem történek ilyenek ?? Hiába hívóm nem veszi fel , írok neki egy smst.

Tao!
Hogy merészeltél megcsókolni?!
Hogy mertél így elmenni? 
Magyarázatott követelek!!! 🤬🤬

Nagyon remélem, hogy elő áll valami magyarázattal! Hiába nézem,  nem jön válasz.. Még is mit jelentsen ez ?? Lemegyek a földszintre a többiekhez akik épp az asztalnál ülnek és készülnek a vacsorához.

- Kár hogy Tao nem tudott maradni de, igazán jó fiú hogy haza sietett az anyukájához.  ~ mosolyog apa büszkén.

Még hogy az anyukájához mi ?.. Jó fiú? Ő? Bólogatok mint aki egyet ért vele majd én is csatlakozom a többiekhez. Egész idő alatt ő járt a fejembe ... Ezt nem ússza meg ! Vacsora után készülődtem a lefekvéshez,  le fürödtem majd befeküdtem az ágyba.  Elég esemény dús napom volt így alig vártam hogy aludhassak . Ránézek a telefonra és csodálkozva bámulom , hogy  végre képes volt vissza írni.

Lara..
Tudod  ugye,  hogy nem szándékosan
csókoltalak meg..
Bár.. ez nem számít csóknak 😝
A fejem még mindig fáj attól, hogy rám estél..  szóval  nem borulhatsz ki egy olyan dologért ami véletlen alakult ki 🙄🤗

Mi van? Ááhhh! Az ,hogy rá estem az ő hibaja volt ! Nem az enyém ! Véletlen? Na persze !   Nem foglalkozom vele , le teszem az ágy mellé és próbálok aludni inkább... Reggel amikor magamhoz térek komásan lemászok a földszintre,  anya épp akkor készülődik el .