Egymás nélkül 2.

60. Az igazság az hogy..

Tao.

Az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled. Ezt érzem de, valahol mégis bűntudatom van és foggalmam sincs miért. Azt mondta Liem ,hogy ha ő érez irántam bármit is akkor sodródjak vele mert így lesz neki jó de, mivan akkor ha én is ugyanúgy érzek iránta? Hirtelen abba hagyja és levegő után kapkodunk , tudom mondanom kéne valamit de, semmi nem jut eszembe.. a derekát fogom ő pedig a nyakam kulcsolja kezeivel , apám pont akkor nyit ránk...

- Oh.. valamit félbe szakítottam osztálytársak? ~ kérdi a szemöldökét ráncolva

- N-nem.. dehogy is.. ~ dadogja
zavartan majd gyorsan el lép tőlem.

- Kopogásról még nem hallottál apa ? ~ hajtom le a fejem . - Mi az ? Biztos valami fontos miatt rontottál be a szobámba ~ nézek rá

- Kész az ebéd! Rátok várunk ~ vigyorog ránk majd a kezével int ,hogy menjünk.

Ránézek a lányra akivel nem is olyan rég még csókolóztunk...megfogom a kezét és megindulók kifelé vele. Anya már az asztalnál ült széles mosollyal az arcán, minket fürkészett.

- Akkor most.. ti.. együtt jártok? ~ kérdi apa kíváncsian.

- Le maradtam valamiről? ~ néz ránk meglepetten anya

- Nos , drágám..rájuk nyitottam mikor.. ~ kezd bele de, nem hagyom hogy végig mondja

- Nem a ti dolgotok ! Még mindig
nem tudom minek jöttél ide apa .
Nem csináltam semmi rosszat , kevés ember tudja ,hogy kinek a fia vagyok szóval nem kell aggódj, hogy kárt teszek a hírnevednek! ~ teszem le a kanalat a tányérba

- Szó sincs erről fiam , tisztában vagyok vele ,hogy meghúztad magad . Jó érzéssel tölt el ,hogy egy ideje nem veled van tele a sajtó! A közelgő születésnapod miatt jöttem. Fontos esemény lesz a családunk számára. ~ mondja büszkén.

- Nem fogom át venni a céged ha erre célzol! Elment az étvágyam! ~ pattanok fel a helyemről.

Rám néz döbbenten Lara majd bocsánatot kért a szüleimtől és követett ki az ajtón. Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem... Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem.