Egymás nélkül 2.

58. Mi ez az érzés?

Tao.

Rájöttem végre , hogy  Lara kitől örökölte a viselkedését...míg ő felment készülni addig Liem elkezdett faggatni.

- Tesó..én úgy érzem, hogy ti ketten..vele aludtál? Miért nyugszik meg melletted olyan könnyen és gyorsan ? Van valami köztetek? ~ kérdezősködik

- Mi ? Nem , nincs.. csak megkért,
hogy maradjak .Ne kombinálj...~ válaszolom neki gyorsan .

- Tao.. az este sokat gondolkoztam ezen és arra jutottam , hogy ha veled boldog akkor nem zavar de, tudod jól, hogy nem szoktatok sokáig egy helyen maradni, így  mielőtt valamelyikőtök sérülne...szerintem az lenne a legjobb ha beszélnél vele erről...Ne hagyd, hogy túl közel kerüljön hozzád...~ fogja meg a vállam majd feláll.  - te jó ég! Most biztos őrültnek hiszel tesó.. de tudom milyen érzés amikor itt hagysz egyik napról a másikra...Nem arról van szó, hogy az életem szerelmével jönnél össze és ez zavarna hanem csak félek , hogy ha el mész mi lesz vele ~ fejezi be majd vissza ül.

- Liem..megértem a félelmed de, nem jönnék úgy össze senkivel sem, hogy ha tudom nem maradok sokáig.. Nem tudom miért jött apám de , nem fogok elszaladni. Most más a helyzet mint akkor volt. Fogalmam sincs mit érez Lara irántam de, azt tudom én nem az a fiú vagyok aki a testvérem volt barátnőjével jönne össze.  ~ fura érzés fogott el ahogy kimondtam a szavakat.. valami megmagyarázhatatlan.

- Tudom de, mégis arra kérlek... ha tényleg nem mész el és ő érez irántad valamit akkor... Ne utasítsd vissza miattam , mert melletted más mint amilyen velem volt.. én soha nem bírtam megnyugtatni...~ válaszolja

Épp akkor jött le a lépcsőn Lara, így nem bírtam rá reagálni.. viszont ahogy megláttam az a fura érzés amit nemrég éreztem ismét előtört csak most erősebb volt... Szép volt...

- Ne bámuljatok már! Zsémbes öregember és a nagyi választották ki.. inkább menjünk! ~ szolt ránk.

Egymásra néztünk Liemmel majd bólintottam,  elköszöntem mindenkitől és elindultunk . Nem bírtam nem nézni őt...

Beültünk a kocsimba és egész úton nem szóltunk egy szót sem.. az ajtó előtt megálltam majd ránéztem ismét a lányra és benyitottam a lakásba.

- Tao ! Na végre, hogy megjöttél! Hol vol... ~ anyámnak elakadt a lélegzete ahogy meglátta Larát...

- Elnézést Mrs. Huang , Tao az én hibámból késett.  ~ hajol meg anyám előtt.

- Lara.. te mit csinálsz? ~ nézek rá döbbenten.

- Jól nevelt lány,  tudja mi az illem . Ellenben veled fiam aki késik úgy, hogy tudja várok rá! ~ jön oda apám is .

- Aha... Nem akarjátok bentebb engedni ? Ez nem illetlenség? ~ vágok vissza neki .

- Pimasz ... inkább mutasd be ,
kit hoztál haza mivel eddig egy lányt
se láttunk még akit haza hoztál volna . ~ áll arrébb , hogy bentebb tudjunk menni.

- Volt rá okom .... ő,  Lara Shmit az osztálytársam ~ mutatom be.

- Örülök, hogy megismerhetem Mr. Huang . ~ hajol meg előtte.

- Shmit ? Nagyon ismerős a neve fiatal hölgy és nagyon szép is . ~ hajol meg ő is előtte.

- Te jó ég apa ! A munkatársaidnak a nevét se tudod ?? A papája veled dolgozik együtt ~ forgatom a szemem

- Akkor ezért volt olyan ismerős a neve , mondja csak , jól van a papája? ~ tereli a témát.

- Igen , uram köszönöm! ~ mosolyog az apámra.  - kérem ne haragudjanak amiért az estét nálunk töltötte Tao és amiért megvárakoztatta magukat valamint, hogy hívatlanul idejöttem.  ~ kér bocsánatot a szüleimtől.

- Nincs okunk haragudni addig amíg ilyen szép hölggyel állít haza . Drágám! Kérlek hozz nekünk teát. ~ néz rá anyámra.

- Lara , ne kérj bocsánatot.. ~ suttogok neki halkan .

Apa csatlakozott anyához a konyhába így kihasználtam az alkalmat .

- Lara , tudom hogy a papád
erőltette rád de..~ kezdek bele de a mondatom középébe vág.

- A ruhát rám erőltette de , igen is az én hibám , hogy ki maradtál és reggel késtél,  ha nem marasztallak akkor nem lettél volna bajban . Én tényleg hálás vagyok neked mindenért Tao..~ ér hozza a kezemhez .

Mi ez az érzés? A szívem mindjárt kiugrik a helyéről csak attól mert hozzám ért...