Egymás nélkül 2.

9. Kedvellek !

Liem.

Elvesztem az eszem..akarom őt..ahogy a nyelvünk egymásba fonódik,  fel pezsdül bennem az adrenalin és érzem hogy nem bírok leállni. Olyan finom..Tudom hogy le kéne álljak,  nem helyes amit teszek..De egy ideje rá gondolok .. Elkapom a fejem de még mindig érzem az adrenalint, ránézek és látom hogy elvörösödött és szóhoz sem tud jutni... Beletúrok a hajamban ,bele harapok az ajkamba ami nemis olyan régen még az övéhez tapadt..

- Én..elragadtattam magam..ne haragudj.. nem bírtam ellen állni..~ nyögöm ki nehezen a szavakat.

- Nincs semmi baj..Úgy értem hogy ez a normális nem? ~ próbál nyugtatni de látszik rajta hogy ez volt az első csókja...

- Allison..ne értsd félre..a csókod...isteni de..Úgy érzem ez az első csókod...~ érintem meg a száját és próbálom visszafogni magam.

- Igen..ez az első volt..~ feleli alig halhatóan.

Rá mosolygok majd magamhoz húzom,  érzem hogy erősen kalapál a szíve..

- Ne haragudj hogy elloptam az elsőt..~ suttogom a fülébe majd folytatom. - de..egy részem nem is bánja,  egy másik részem akarja hogy újra érezhesse az ajkad . ~ a szívverése ismét megváltozik, talán ő is akarja ?

- Liem..én..~ Az arca szinte olyan mint a csípős paprika színe,  össze szorítja a száját mintha a szavakat próbálna össze rakosgatni.. - kedvellek! ~ kiálltja hirtelen ..

Kedvel ? Mégis mióta? Hogy ? Miért? Mit kedvel bennem ? Ezekszerint ő is ugyanannyira vágyott az én csókomra mint én az övére.  Annyi kérdés merült fel bennem de tudtam hogy most a kérdések nem fognak segíteni..megfogtam az arcát,  a szemébe néztem majd lassan megcsókoltam. Próbáltam így a tudtára adni hogy én is kedvelem, az idő mintha lefagyott volna , megszűnt minden problémám és gondom , egyszerűen csak annak a pillanatnak éltem. A pillanat amiben ő és én vagyunk..mi ketten ... Hosszú idő után most  először  érzem magam igazán boldognak.. Érzem hogy a lyuk amit Lara hagyott maga után az végre kezd beforni.. Tudom hogy nem tarthat ez őrökké de mégis boldog vagyok..