Egymás nélkül 2.

98. Kérlek beszélj vele

Tao.

Liem kezdett lefelé süllyedni mióta beszélt Larával. Minden nap bevan állva és nem érdekli semmi sem. Van hogy napokra eltűnik és az anyjának sem szól semmit . Megtudtam ,hogy őt is felvették ugyan oda ahova minket is. Délután találkoztam  Larával, azt gondolom ha ő beszélne a fejével akkor talán leállna az önpusztító életmódjával.

- Szia pandácskám! Olyan gondterheltnek tűnsz,  van valami baj ? ~ kérdi aggódva az arcomat fürkészve.

- Ami azt jelenti ...igen . Liem...nos ..mióta beszéltetek ő
.. szóval minden nap bevan állva
és szarik bele mindenbe , azt hiszi ,
hogy gyűlölöd...Nem tudnál vele beszélni? ~ nézek rá nagy szemekkel reménykedve .

- Nem tudom...mégis mit mondjak neki ?  Szia Liem , hallom újonnan drogozol , nem gyűlöllek ne csináld azt amit? Azóta nem beszéltem vele..lehet megsem hallgatna vagy rontanák a helyzetén ~ válaszolja szomorúan.

- Tudom és igazad van de, szerintem ha beszélsz vele észhez tér...ha a te szádból balja hogy nem haragszol rá akkor leáll ezzel az egésszel.. Amelia is teljesen kivan , sose tudja merre jár a fia és állandóan attól retteg mikor kap rossz hírt.  ~ ölelem át a derekát

- Jó.. beszélek vele de ha nem áll le akkor nem tudok rajta sehogy segíteni. Holnap beszélek vele ígérem! ~ egyezik bele majd megcsókolom.

Nagyon remélem, hogy sikerül hatnia rá...ha nem akkor muszáj lesz elvonóra küldeni őt,  nem hagyom hogy tönkre tegye teljesen az életét. Beültünk egy étterembe vacsorázni és arról beszéltünk milyen házat béreljünk majd ki és hogy hova menjünk majd el együtt.  Vacsora után haza vittem és nehéz volt megállnom, hogy ne menjek fel hozzá. Megbeszéltük, hogy holnap nálunk alszik majd hosszú forró csók után be ment a házba. Egy ideig csak kocsikáztam és gondolkodtam majd haza mentem és le feküdtem aludni .