Egymás nélkül 2.

33. Vidd innen !

Lara.

Kinyitom a szemem és csodálkozva nézek körül.. hogy kerültem fel a szobámba?

- Jó reggelt álom szuszék ~ jön be Tracy .

- Neked is Tracy . Nem ...tudod hogy kerültem fel ? ~ kérdezem meg , hátha tudja .

- Éjszaka le mentem mert nem találtalak a szobádban ! A nappaliban voltál,  Tao vállán aludtál el , majd az ölében felhozott és lefektetett téged az ágyadba.  ~ meséli vigyorogva majd leül az ágyamra.

Tao vállán aludtam? És ő hozott fel ? Szegény...biztos nehéz lehettem...

- Köszi hogy elmondtad ... megyek letusolok , megvársz? ~ kelek ki az ágyból.

- Persze , menj csak . ~ veszi elő a telefonját.

Bólintok majd a fürdőbe megyek és elvégzem a szokásos dolgaimat . Letusolok, fogat mosok , megtisztítom az arcom , ki fésülöm a hajam . Keresek egy egyszerű ruhát,  úgyse szándékozom sehova se menni meg aztán nem is mehetek ... megcsinálom a hajam és együtt megyünk le a földszintre.  Már mindenki oda lent volt , Lili az alvó Taot bámulta,  anya a reggelit készítette,  Amy és Ethan beszélgettek valamiről,  apa épp akkor jött be az aznapi újsággal a kezébe.

- Hát ti is felkeltetek ? ~ néz ránk apa

Bólintunk és oda megyünk a többiekhez. Anya valamit leejtett és a hangra felkelt Teo is , Lili egy kicsit zavarba hozta szegényt...

- Jó reggelt ! ~ köszönünk neki majd oda megyek hozzá.

- Köszi hogy este felvittél a szobámba. ~ nézek rá.

- Ugyan !~  válaszol komásan.

Anya kihozta az asztalra a kész reggeliket , el kezdtünk enni közben párszor elnézést kértem Teotol.  Reggeli után elköszönt majd apa haza vitte őt.  Ki vittem Hopet az udvara hadd szaladgáljon egy kicsit.

- Lara .. ~ hallom Amelia hangját a hátam mögött.

Minden jó kedvem ami eddig volt elszállt...hátra fordulók és meglátom vele őt is ... az arca tele van ütésekkel..úgy néz ki mint aki nem is aludt ... közeledik felém  én pedig hátrálni kezdek ..

- Lara baby..~ szolit mintha semmi se történt volna ...

- Azért jöttünk hogy bocsánatot kérjen tőled...amikor hallottam hogy mi történt nagyon megijedtem... ~ néz rám az anyja .

A fájdalom ismét előtör bennem .. A szemeim megtelnek könnyekkel..lehajtom a fejem..

- Hope ! Megyünk! ~ kiáltok a kutyámnak hangosan . - Amelia .. vidd őt innen .. ~ fordulók meg és sietős léptekkel próbálok a házba menni .

- Kérlek beszéljünk ! ~ kapja el a kezem hátulról.

Megdermedek és sikítani tudnék de egy hang nem jön ki a torkomból .. Amy és Ethan jönnek ki a házból és szaladnak oda hozzám. Lerogyok a földre... Ethan megrángatja Liemet míg a barátnőm próbál fel segíteni.

- Mit keresel itt ? ~ hallom a bátyámat ordítani. - apa világosan elmondta neked hogy nem akar látni a húgom közelében! ~ emlékezteti.

Megfordulok , Ethan lökdösi Liemet majd mielőtt megütné közbe kiáltok.

- Ethan elég ! Hagyd ! Nem..akarom hogy bármi közünk legyen hozzá! Tegnap már kapott tőled! ~ szorítom ökölbe a kezem .- Amelia..kérlek..vidd el innen ... apám nemsokára haza ér,  nem vagyok rá kíváncsi...ezt..soha nem fogom tudni megbocsátani neki ! Menjen csak Allisonhoz... megérdemlik egymást..~ hajtom le a fejem .

Leguggolok a kutyámért majd megfordulok és be megyek a házba. Ethan beül a kocsiba Amyvel és haza viszi őt. Ő...ott térdel a gyepen .. Nem mozdul..Nem szól semmit...csak ott térdel..