Egymás nélkül 2.

16. Tudod jól..hogy..

Lara.

Ahogy kiszáll a kocsiból,  elindulok bár még mindig nincs kedvem haza menni ..
Ahogy a felhajtón megállok ,lehajtom a tükröt és megnézem mennyire látszik hogy sírtam. Szerencse hogy a kesztyű tartóban mindig tartok ilyen vagy ehez hasonló esetekhez smink készletet, így gyorsan megtudom igazítani, hogy ne legyen feltűnő. Ahogy végzek veszek egy nagy levegőt majd kiszállok és bemegyek . Tracy az ajtóban várt rám és méregetve nézett rám.

- Hívtalak! Aztán nem is bírtalak elérni! Ugye tudod hogy nagyon aggódtam miattad ?! ~ mérgesen néz rám majd folytatja . - Liem teljesen kivan akadva ! Eljött ide miután nem bírtunk elérni! Hol a csudában voltál? ~ kérdi tőlem.

Na nee..!! Remélem anyáék nem tudják..

- Nyugi ! Élek mint látod! Mond hogy már el ment és hogy anyáék nem tudják! ~ rázom meg a vállát.

- Még nem mentem el ... ~ hallom Liem hangját..

- Miről nem tudunk ? ~ kérdi anya mérgesen..

Hát ez remek...

- Nos.. nem tudom miről nem tudtok.. de..a plázában voltam , nézelődtem de semmi nem tetszett meg aztán ettem és lemerült a telefonom .. ~ hazudom .- ha nem bánjátok akkor felmegyek a szobámba mert fáj a fejem és nem érzem jól magam.. ~ ez nem teljesen hazugság,  persze így próbálok elszökni a továbi kérdések elől is..

Lépcsőhöz érve Liem a kezem után kap amitől hevesen kezd el verni a szívem.. Érzem hogy hamarosan elfog megint a sírás..

- Beszélhetünk? ~ kérdi lehajtott fejjel .

Bólintok majd megindulók fel felé a lépcsőn,  kicsit habozva de követni kezdett. Föntről látom apám aggódó tekintetét , mindig félnek attól hogy rám jön a roham ... A szobámba reggel elfelejtettem rendet rakni a nagy sietségben így hatalmas a kupi.. Hope ahogy meglátja Liemet oda szalad boldogan hozzá,  le veszem a táskám majd a töltőre teszem a telefonom ha már azt mondtam hogy le merült..

- Üm.. bocs a rendetlenségért.. kérlek fogd rövidre mert később még el kell menjek..~ szólok neki háttal.

Becsukja a szoba ajtót és oda jön hozzám.

- Lara.. hol voltál?! Tudod hogy mindannyian megijedtünk?! Hiába hívtunk! Felhívtuk Amy-t is , azokat akikkel lehetsz ..még őt is.. ~ hallom a hangjában a szomorúságot.

- Régóta nem beszéltem vele ! Mint mondtam le merült a telefonom ! ~ a szoba másik felébe indulok hogy ne találkozhasson a tekintetem az övével és úgy teszek mintha pakolásznék.

- Tudom hogy nem merült le..nem..érdekel ha vele is voltál..~ kezd bele miközben követ.

- Nem voltam vele ! Nem tudom miért nem lehet elhinni ! Felhívjam és megkérdezed tőle te magad ? Nem vagyok már 5 éves! Tudok magamra vigyázni! ~ fakadók ki mérgesen.

Megfogom a ruhákat ami szanaszét hevernek és a fürdő felé veszem az irányt.

- Jó.. akkor nem vele voltál.. de.. nem tudnánk normálisan beszélni? Rám se nézel! Úgy teszel mintha takarítanál csak hogy kerülj engem , holott te jöttél először hozzám és én normálisan álltam hozzád! ~ kap a kezem után majd leültet az ágyra.

Talán el kellett volna küldjem..talán el sem kellett volna menjek hozzá.. Most mit tegyek ?

- Igen..én mentem hozzád először..majd tudatómra adtad elég világosan hogy nem tudsz megbocsátani nekem.. adtál egy..csókot..majd elmentem .. nem kértelek hogy gyere ide ! Nem kértelek hogy egy olyanért aggódj mint én! Nem tudom miért vagy itt.. azt sem hogy a beszélgetés mennyire jó döntés..szenvedünk..ezt Tudom.. ~ hajtom le a fejem .

Pár percig nem szóltunk semmit , lehet rájött hogy igazam van ?

- Nem kértél de mégis itt vagyok és hogy miért? Jó kérdés Lara! Ismerve téged vagy a múltad, az ember természetesen eljön hogy tudja minden rendben van e veled ..~ húzza fel a szemöldökét.

- Ismerve engem és a múltam? Minek nézel te engem ? Kinek hiszel te engem ? A múltam?.. fel mered hozni a...a múltam? Bravó Liem ! Tudod hogy kell vissza vágni! Nem kell a sajnálatod és nem kell szánod sem ! Tudod mit ?! Inkább menj el ! ~ kiáltóm sírva.

Fel pattanók az ágyról és az ajtó felé mutatok .

- Nem úgy értettem.. ~ próbálkozik.

Magához húz amitől teljesen meglepődök és elakad a lélegzetem egy percre ...

- Te buta lány.. tudod jól hogy..szeretlek !