Egymás nélkül 2.

54. Conor Miller ismét megjelenik

Lara.

Ez egy rémálom vagy a valóság? Ez.. csak is egy rossz álom lehet .. hisz ő..ő most nem lehet itt..

- Rég találkoztunk Lara ! ~ közelít felém vihogva . - Na mi van ? Elvitte a cica a nyelved ? Ez a lábtörlő a tiéd, ugye ? ~ mutat a kutyámra.

- Ez.. Nem a valóság! Az nem lehet ! ~ kiáltok hangosan.

- Na de baby ! Itt állok előtted, ez teljesen a valóság! ~ nyúl az arcomhoz .

Lehetetlen... Ahogy hozzám ér az egész testem remegni kezd a félelemtől... Hope próbál segíteni de, ismét repülni kezd ... Miért? Miért történik ez ? Conor hirtelen megragadja a hajam és elkezdi húzni, majd el lök.  Fölém mászik és az arcomba röhög. A keze az arcomat simítsa végig majd lefelé kezd haladni ...

-  Úgy hallottam a nagy szerelmetek véget ért,  így kaptam a lehetőségen.  Tudod te miket kellett átélnünk? A bátyám arcát szanaszét vagdosták , rá se lehet ismerni ! ~ kiabál rám.  - Nem megbosszulni jöttem.. csupán félbe maradt legutóbb valami .~ áll fel.

Erőt kell vegyek magamon ... pont az ilyen esetek miatt jártam edzeni ...fel kell állnom! A lábaim végre megmozdulnak , sikerül lábra állnom,  oda szaladok a kutyámhoz. Fülébe súgom , hogy szaladjon haza majd megfordulok. Megragadta a torkom de , muszáj lenyugodnom...Vissza kell emlékezzek arra amit tanultam ... Annyira fáj..Nem bírok így gondolkozni ...De, azt magamtól is tudom , hogy egy gyenge pontja tutira van! Ha a kezét nem bírom leszedni a nyakamról akkor csak tökön kell rúgjam.. Ennek hála kiszabadultam a szorításából,  hátra tekintettem és megkönnyebbülten láttam , hogy Hope szalad előre.

- Már nem az a lány vagyok aki régen voltam! ~ kiáltom oda neki .

- Te kurva! Nincs itt senki aki meg menthetne ! Alig bírsz állva maradni úgy remegsz a félelemtől! ~  vihogva kiabálja.

Igen.. remegek és tudom jól,  hogy egyedül vagyok..de,  ha megsem próbálok védekezni akkor...mindaz amit tanultam feleslegesnek minősül...

- Régóta vártam erre a napra,  minden nap csak is ezt a pillanatot szerveztem , elképzeltem százezer féleképpen ! A szánalmas kis próbálkozásaid semmit nem fognak érni! ~ közelít ismét felém.

- Nem ..Nem félek tőled! Nem tudom , hogyan szabadultál ki de , nem hagyom hogy megfélemlíts! ~ kiabálom neki határozottan.

Hangos nevetésbe tör ki majd megragadja a kezeim és ráncigálni kezd...Hiába próbálkozom a rúgással,  nem jön össze.. Csak feldühítem és lekever egy nagy pofont nekem , amitől a szám felszakad és vérezni kezd .

- Ó! Hmmm ~ nyalja le a vért a szám széléről. - ez igazán finom ! ~ tűri el a hajamat.

Undorító.. Hiába való minden próbálkozásom? Az nem történhet meg ! Muszáj...kiszabadulnom ! Igen ! A szorítása már nem olyan erős így kibírom húzni a kezem , ahogy kiszabadítottam magam  a szemem sarkából egy lábat pillantottam meg ami Conor arcát találta el ... Tao volt az ...