Egymás nélkül 2.

5. Ez volt az utolsó alkalom !

Liem.

- Biztos nem gond hogy mi is megyünk? ~ kérdi aggódva anyám .

- Persze hogy nem ~ mosolyog rá Allison .

Anya vissza mosolyog rá és folytatja a pakolást. Szerencsére már nem kell a tolókocsi de azért biztonság kedvéért be rakom a kocsiba . Nem bírja még a hosszú sétákat. A telefonomért nyúlok és látom Lara hív.. Miért nem könnyíti meg a dolgom ? Miért csinálja ezt ? Kimegyek az udvarra és fel veszem .

- Halló? ~ szólok bele

- Szia Liem..Tudnánk beszélni személyesen? ~ kérdi

- Nem igazán érek rá ~ vágom rá azonnal .

- Nem tartalak fel sokáig..~ sóhajt egy nagyot.

- Oke, de csak öt perced lesz . ~ egyezek bele .

- Rendben, ide tudsz jönni vagy hol jó neked ? ~ hallom a megkönnyebbülést rajta .

- Inkább a clubba , ott tudsz lenni fél óra múlva? ~ nézek rá az órámra.

- Igen ~ kezd bele .

- Oke akkor ott ! ~ rakom rá.

Nem tudom mit akar de folytatnom kell a pakolást. Reggel indulunk szóval bármit is akar azt gyorsan mondja.

- Ki volt az ? ~ kérdi anya

- Lara.. ~ válaszolom majd leülök a kanapéra.

- Értem..tudom hogy nem ez a megfelelő pillanat ... de muszáj elmondanom valamit . ~ ül le mellém.

- Miről? Egy ujjabb titok ? ~ kérdem felhúzott szemöldökkel.

- Nem.. de Marynek is hallania kellene és szerintem Allisonnak jobb lesz ha nem fogja . ~ néz rám.

- Akkor én megyek .. majd reggel találkozunk úgyis ~ zavartan feláll Allison.

- Később felhívlak jó? ~ Nem tudom mit akar anyám de ez tuti nem esett jól neki .

- Oke , sziasztok ~ köszön el tőlünk.

Anya felszól a nővéremnek aki hamarosan megis jelent és csodálkozva nézett körül hogy hol van Allison .

- Azért hívtalak le mert elkell mondjak nektek valami fontos dolgot. Próbáltam megfelelő időt találni rá de az sose jött el és nem várhatok vele örökre...~ könnyes szemmel néz ránk.

- Mi az anyu ? ~ kérdi Mary ijedten .

- Ülj le az öcséd mellé kérlek, ne haragudjatok hogy eddig nem mondtam..de apátok..nos..elköltözött..nem birta elviselni a múltunk nagy hibáját. Mikor fény derült rá hogy van még egy testvéretek és Liem elköltözött utána volt hogy napokig nem jött haza és miután vissza költöztél fiam ... nem bírt a szemedbe nézni...azt mondta hogy adjam ezt át nektek ~ nyújt felénk egy egy borítékot.

- Ez most komoly ? ~ idegesen felpattanok .

- Fiam kérlek...apád nem az a fajta aki szembe tud nézni A hibáival és együtt tudna élni a kudarcával ~ áll fel anyám is .