Egymás nélkül 2.

14. Most még nem megy..

Liem.

Ahogy az arcához érek megannyi emlék tör fel bennem. El emeli a kezem az arcától majd gyengéden megpuszilja . Érzem ahogy a szememből kicsordul egy köny csepp..

- Látod?.. Ne hazudj magadnak.. Még.. érzel irántam valamit .. ~ suttogja .

Igaza van ..hiába tagadom .. Még mindig szeretem ..

- Miért?..~ csak ennyit bírok kinyögni majd elkezdek zokogni mint egy 5 éves kisfiú..

Letérdel elém és átölel. Melegsége átjár és lassan eltudom nyomni a sírást.

- Úgy sajnálom! Kérlek bocsáss meg nekem ! ~ kérlel.

Bár ilyen könnyű lenne ... De nem megy ! Legalábbis most még nem ... Elhajolok tőle,  megtörlöm a szemeim majd felsegítem.

- Még nem tudok neked megbocsátani..~ rázom meg a fejem .

- Érthető..~ szipogja majd elfordítsa a fejét, hogy ne lássam a sírását.. - tudom hogy nem könnyű..csak ..remélem egyszer sikerül majd..én most ..jobb ha ..ha megyek. Kérlek ne haragudj ,hogy zavartalak .. kérj elnézést a nevemben a többiéktől..~ A szavai súlyként telepednek a szívemre.

Egy utolsó pillantást vet rám majd lehajtja a fejét és megindul . Ahogy távolabb ér tőlem úgy hasít egyre nagyobb fájdalom a szívembe.. Utána kapok a kezének és magamhoz húzom, a szívem hirtelen helyre állt ... Rám néz aggodalmasan..mintha arra várna mikor szólalok meg... Először a szemét néztem majd a száját, közelebb hajoltam hozzá..Az ajkai.. ahhhww...fel tüzel.. gyengédböl áttör vadba..bele harap az ajkamba amitől megjobban beindulok, vágyom rá..De nem adhatom magam át ennek az érzésnek! Ez a csók..ez .. csak..egy bucsu csók...legszivesebben felkapnám és a szobámba vinném...heves csókolózás közben érezni kezdtem könnyeit ami egyre jobban zápor szerűnek  tűnt.. Biztos ő is tudja hogy mit jelent ez a csók.. Abba hagyom majd szorosan magamhoz ölelem és hagyom hogy sírjon. Pár perc elteltével hátrálni kezd és rám sem néz úgy szalad ki a szakadó esőbe. A szívem ismét fájni kezdett ... Muszáj lecsillapodnom ... Próbálok utána szaladni de hiába,  ő épp akkor száll be a kocsijába...