Elérhetetlen // Befejezett

Második

Az ember nehezen vall be magának olyan dolgokat, amiket nem akar. Ilyen például az is, amikor valaki olyanba szeretünk bele, akibe egylátalán nem kéne. Nem valljuk be magunknak, mégis így van.
Ennél talán már csak egy rosszabb dolog van az életben. Még pedig az, amikor végre bevallod magadnak, hogy oda vagy érte, aztán rádöbbensz, hogy ő az új tesi tanárod.

Na de, hogy az elején kezdjük.
A hétfő szokásosan idnult. Anya fel volt pörögve, valami lapokat nem talált, én pedig álmos szemekkel néztem a kapkodását. Amikor végre megtalálta, sebtében megpuszilta a homlokom, majd elsietett.

Bár az évek alatt már hozzá szoktam, megint rosszul esett. Utáltam egyedül lenni. Utáltam, hogy soha nem tölt el velem több időt és hogy soha nem tudunk egy jót beszélgetni. Oké, a pénteket leszámítva.

Maja ma reggel nem jött velem, mert az apjával töltötte a hétvégét és ma ő hozta a suliba. Mázlista, én meg gyalogolhattam egyedül az üres utcákon. 
A suliba érve a szokásos pörgés fogadott, ketten majdnem nekem is jöttek a nagy rohanásban, én azonban csak halálos nyugalommal sétáltam fel a másodikra, hogy kezdetét vegye egy hétfő és ezzel együtt egy hét szenvedés.

Az első két óra hamar elrepült, mondjuk ezt a tanár unalmas beszéde közben nem lehetett érzékelni, csak akkor, amikor fizika következett. Na igen, a tesi mellett a másik nagy mumus.
Személy szerint nekem a fizikával nem sok bajom van, azonkívül, hogy van. Számomra ez a legutálatosabb tantárgy. A hülye képletek, meg amik még vannak. Ráadásul a tanárunk sem a legjobb. Egy negyvenes nő, akinek üldözési mániája van. De komolyan. Ha meghall valami hangot, azt kérdezgeti, hogy mi is hallottuk – e és hogy ez meg mi volt.
Persze a fiúk egy ideje már szándékosan szívatják, de ettől még elég bolond a nő.
Ezenkívül persze ott van az is, hogy nagyjából hetente írunk dolgozatot, amit én abszolút feleslegesnek tartok, de végülis amíg ki tudom puskázni nekem jó.

Mikor végre kicsöngettek az óráról, fellélegeztem, de akkor a tanár a nevemet mondta, én pedig kedvetlenül sétáltam elé.
Az egész szünetem ráment arra, hogy megbeszéljük, mikor írok dolgozatot. Amikor mondtam neki egy időpontot, az neki nem felelt meg, így pontosan a becsenegő megszólalásakor kijelentette, hogy akkor holnap írjam meg. Ezt mondtam legelőször, de akkor nem volt megfelelő. Érdekes, milyen gyorsan változnak nála a dolgok.

Persze mire én mentem volna ki, egy másik osztály csődült be a terembe, így alig bírtam onnan kikeveredni. Már azt sem nagyon tudtam, milyen óránk van, amikor megláttam a felém rohanó Maját.

– Adél, hol a fenében voltál? Az új tanár ki van akadva rád!
– Fine – reagáltam le ennyivel, majd unottan követtem a lányt.

Maja persze besietett a tesi terembe, jelenteni a tanárnak, hogy mindjárt megyek, én pedig villám gyorsan kezdtem el átöltözni. Nem elég, hogy holnap fizika dogát írok, a tesi tanár első órájáról még el is kések emiatt!

Már éppen a cipőmet kötöttem lehajolva a padról, amikor kettőt kopogtak az ajtón, majd egy pár edzőcipő állt meg előttem.

– A barátnője mondta, hogy jön, gondoltam már én magam nézem meg, ki az, aki nem tud ennyi idő alatt elkészülni az órára.

Ahogy meghallottam a hangját, lefagytam. Lehajtott fejjel bámultam a saját cipőmet, miközben a kezem megállt a levegőben. Nem. Lehet. Igaz.

– A múlt órán a társait beavattam abba, hogy miért milyen büntetés jár, de mivel maga nem volt itt, úgy tűnik, éppen itt az ideje.

Nagyot nyeltem, az öltöző egyre kisebb kezdett lenni. Azt hittem, álmodom, de nem. Sajnos nem. Ez nagyon is a valóság volt.

– Legalább ha magához beszélek, lehetne annyi tisztelete, hogy rám néz ezidő alatt.