Elérhetetlen // Befejezett

Nyolcadik

Órák után hazamentem, majd négy körül Gergely is csatlakozott hozzám és elhívott vásárolni. Vigyorgva egyeztem bele, mert tudtam, hogy most fogjuk megvenni a két és fél almát.

A kocsiban ülve nem nagyon beszélgettünk, ugyanis nem sokkal azután, hogy beszálltunk, Gergely telefonja megcsörrent. Anya hívta, a férfi pedig a kihangosító segítségével felvette.

– Gergő, merre vagy, drágám?

Megforgattam a szemem, Gergely pedig óvatosan rám mosolygott.

– Vezetek szívem. Minden rendben?

– Persze, csak azért hívtalak, hogy megkérjelek, hogy menj át Adélhoz és csináljátok valami vacsorát, beszélgessetek. Aggódom miatta, sokat van egyedül.

– Ne aggódj, anya, én is itt vagyok.

– Ó – anya meglepődött ezen, aztán valószínűleg zavarba jött attól, hogy én is hallottam a beszélgetést, mert kioktatta Gergelyt arról, hogy legközelebb szóljon, ha van vele valaki.

– Éppen vásárolni indultunk, szóval ha kell valami, küldd csak át – mondta anyám pasija, majd kinyomta a hívást és jókedvűen vezetett tovab. 

Nem sokára megérkeztünk a szomszéd város bevásárlóközpontjába, ahol szokás szerint rengeteg ember mászkált. Sóhajtva szálltam ki a kocsiból, ugyanis a tömeghez semmi kedvem nem volt.

Miután megvettük a szükséges ételeket és az öblítőt, valamint mosogatószert, amiket anya kért, a szépségápolási szerekhez mentünk, ahol különváltunk. Gergely ment a férfi részlegre, hogy megvegye a szokásos, férfias illatú tusfürdőt, én pedig a női részlegen sminket kerestem magamnak.

– Adél!

– Mi van már? – fordultam meg idegesen, mert éppen elvettem volna a nekem tetsző rúzst, de egy gyorsabb vevő pont lecsapott rá.

Gergely előttem néhány centivel állt és ördögi vigyor terült el az arcán. Háta mögé elrejtett kezét másodperceken belül felém nyújtotta. Egy csomag óvszert fogott és már tudtam, hogy ezzel fog szivatni.

– Megvegyük neked? – kérdezte felvont szemöldökkel, mintha komoly lenne, de közben láttam rajta, hogy mindjárt elneveti magát.

Természetesen minden körülöttünk álló minket figyelt és nevetve vagy éppen bosszankdova, a fejüket csóválva folytatták a bevásárlást, miközben nekem rendesen égett a pofám.

Rá sem néztem Gergelyre, de éppen ezért láttam meg azt, amivel bosszút állhattam rajta. Felnéztem, egyenesen a férfi szemébe, majd bólintottam és elvettem tőle a csomagot.

– Igen, drágám, jó lenne – mosolyogtam rá, majd a kezét megragadva elindultam az unikornisszarvval rendelkező, babarózsaszínű hajpánt felé. – Cserébe te is kapsz tőlem egy szép ajándékot.

Gergelyből kitört a nevetés, mikor rájött, mi vár rá, de azért hagyta, hogy tovább rángassam és feltegyem a fejére a csicsás fejdíszt, ami öt éves kislányoknak készült. Mindketten nevettünk, ahogy Gergely a telefonja kamerájában megnézte, hogy áll rajta az a vacak.

– Jó, bevallom, ez most jó volt – nevetett még mindig, majd magához húzott és elénk tartotta a telefont. – Tartsd fel kérlek, amit tőlem kapsz és akkor csinálunk egy gyönyörű képet.

Idétlenül csücsörített, én pedig vigyorogva emeltem fel az óvszert, hogy a kamerában is látszódjon. Gergely az elkészült képet tanulmányozta, majd elküldte anyának. Amíg a telefont nyomkodta, egy kislány sétált el mellettünk az  anyukájával és kuncogva nézte a Gergely fején lévő hajpántot.

– Nézd, anya, az a bácsi unikornisnak hiszi magát! – apró kezével Gergely felé mutatott, mire nem csak az anyukája, de a körülöttünk lévő összes többi ember is ránk nézett és hangos nevetésben tört ki.

Gergely simán végigment úgy az egész üzleten, hogy közben nem vette le magáról a rózsaszín pántot. Folyamatosan nevettünk, majd a kasszához érve, mikor a kasszás nő, a közelben álló biztonsági őr és a mögöttünk várakozók is döbbenten néztek, végre levette magáról és a nőre vigyorgva azt is a szalagra helyezte.

Változatlanul mindenki furán méregetett minket, amikor eszembe jutott, hogy a zsebemben lévő kis csomagot nem szeretném ellopni, visszavinni pedig már nem fogom, így elővettem és a hajpánt mellé tettem, majd egy nagy mosoly kíséretében Gergely mellé léptem és a karjára tettem a kezem.

Fogalmam sincs, mit gondolhattak rólunk az emberek, de biztos vagyok benne, hogy sokan néztek idiótának es sokak napját dobtuk fel. Legfőképp a sajátunkat, ugyanis mikor kiértünk a parkolóba, egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

– Láttad, hogy néztek ránk? – nevetett Gergely, míg kinyitotta az autóját.

– Igen, mert túl öreg vagy.

– Tudod, ki öreg! Az anyádnak a valaga, az!

– Biztos örülni fog, ha megtudja.

– Hagyjál már, én nem vagyok öreg! Jó, talán hozzád képest igen, de a harmincnégy az még a fiatalkorban van!

– Aha, persze – forgattam a szemem, majd beültem előre, Gergely pedig bedobálta a cuccokat a csomagtartóba.

– Azért anyádnak nem kell megemlíteni, hogy öreg a valaga.

– Nem akartam, nyugi.

Ezután egyenesen a közelben lévő zöldségesbe mentünk, ahol talán még többet nevettünk, mint amennyit az imént. A zöldségesben lévő kasszás hamar pipa lett ránk, egyáltalán nem értette a poént és szegény nem lehetett túl okos, – vagy csak túlságosan zavarba jött – mert fogalma sem volt arról, hogy mit akarunk. Örültem volna, ha egy olyan embert fogunk ki, aki érti is a poént és sikerül neki kiszámolnia az egyenletet, de majd talán legközelebb.  Végül a mögöttünk létrejött sor és az eladó türelmetlensége miatt Gergely inkább kinyögte, hogy két és fél almát szeretnénk venni. Egy hátrébb álló nő nevetett rajta, de a többiek csak morogtak, míg szerencsétlen kasszás adott nekünk kettő és fél almát.

Hazafelé kifogtunk egy nagy dugót, így bekapcsoltuk a rádiót és az egymást váltó számok között beszélgettünk mindenfélékről.

Otthon anya friss vacsorával várt, de Gergely és én nem tudtuk magunkat leállítani és folyamatosan röhögtünk, meg egymás szavába vágva próbáltuk elmesélni anyának, hogy miért vagyunk megbolondulva.
Anya nem szólt semmit, de láttam rajta, hogy mosolyogva néz és hallgat minket és tudtam, hogy örül annak, hogy mi ketten ennyire jóban vagyunk. Hát ha még tudná, mit érzek!

Erre a gondolatra lehervadt a mosoly az arcomról és megváltozott a hangulatom. Gergely továbbra is nevetett, mosolyogva folytatta a beszélgetést, de én képtelen voltam erre. Hatalmas gombóc keletkezett a torkomban, majd hirtelen felálltam és fáradtságra hivatkozva a szobámba mentem.
Az ágyamon elterülve azonnal elindultak a könnyek, de nem sírhattam kedvemre, nem akartam, hogy meghallják. Próbáltam összeszedni magam, majd mikor úgy éreztem, képes vagyok kimenni egy pohár vízért úgy, hogy ne jöjjenek rá egyből, hogy sírtam, kimentem. Anya és Gergely már nem voltak sem az asztalnál, sem a kanapén, így ahogy megláttam a fürdőszobában égő villanyt, már tudtam, hogy mindketten ott vannak.

Sírva visszarohantam a szobámba, de már nem fogtam vissza magam. Fájt, hogy egy ilyen jól eltöltött délután után sírok, de nem tudtam mit tenni. Úgy éreztem, a szívem megszakad. Szerettem őt, de még mindig nem akartam megbántani a saját anyámat, ráadásul azt is tudtam, hogy a kettőnk közti kapcsolat nemcsak tilos lenne, hanem egyszerűen lehetetlen is. Gergely ugyanis nem szeret úgy, mint én őt. Úgy tekint rám, mint egy kislányra. Megmondta. Hozzám képest túl öreg.